Blog a legnemesebb tejtermékekről

Sajtológia

Álszent divat, vagy valódi érték - avagy mi lett az igazi sajtokkal?

Hagyományos vs. ipari sajtok sorozat, I. rész

2015. december 18. - body_andras

Kézműves-e a kéz műve? Értelmezzük egy kicsit ezt a divatos fogalmat.

Kép: chef.hu

A "kézműves" szó valaha egyet jelentett a tradicionális kisipari technológiákkal, a folklór kultúrával, a szó szoros értelmében vett kézimunka eredményével - tehát sok mindennel, mely részét képezi hagyományaink őrzésének. A fogalom kapcsolódik a "házi" kifejezéshez is, vagyis ha nem boltban veszünk valamit, hanem otthon készítjük, már az is igényel némi tudást a kézművesség terén. Ugyanilyen kapcsolatot fedezhetünk fel az "őstermelői" áruk esetében. Amikor termelői piacra visszük a vérrel-verítékkel összeszedett fizetésünket, akkor első sorban minőségi termékeket keresünk, a tetemes árrést halmozó kereskedelmi hálózatok megkerülésével. Élelmiszerek esetében próbálunk közelebb kerülni a frissességhez és a természetes alapanyagokhoz, lehetőleg ugyanannyiért, mintha kommersz árut vennénk a közeli szupermarketben. Erre a legtöbb esélyt abban látjuk, ha egyenesen az őstermelőtől vesszük az árut, aki reményeink szerint valóban saját kezűleg fejte a tehenet, vagy nevelte fel jó minőségű tápon a csirkét; s mindez visszaköszön majd a vacsoraasztalon, amikor megnyaljuk húsz ujjunkat is a fantasztikus étel elfogyasztása után.

De most egy kicsit térjünk vissza oda, mit jelent számunkra a kézművesség fogalma. Az én generációm (a rendszerváltás környékén született fiatal felnőtteké) leginkább úgy találkozhatott a kézművesség fogalmával, ahogyan a közoktatásnak sikerült azt ismertetnie. Óvodai foglalkozásokon, iskolai rajz- és kézműves tanórákon, skanzeneket és hagyományőrző műhelyeket érintő kirándulásokon megnézhettük, kipróbálhattuk, hogyan kell kézműveskedni. Ha mindez nem lett volna elég, még dögunalmas történelem- és társadalom-ismeret órákon is hallgathattuk, hogyan fejlődött az ipar a Homo Habilistől az Ipari Forradalomig. A későbbiekben sokan rájöttünk, mire volt jó ez az egész: hogy megértsük, milyen úton jutottunk el a mai ipari technológiákig. Nagyszerű!

Tehát a "kézműves" szót elég nehéz lenne elvonatkoztatni mindattól, amit kb. 4-16 éves korunkban tanultunk róla. Ezt a gondolatot kiegészítve a "házi" és "őstermelői" élelmiszerekkel arra a következtetésre juthatunk, hogy a kézműves élelmiszerek jelentik az alternatívát mindazoknak, akik kicsit nagyobb biztonsággal szeretnének hozzájutni a minőségi élelmiszerhez. Avagy "ha nem tetszik a sorozatgyártott kenyér, csináld magad!"

A kézművesség nem rossz üzlet, sőt!
Minden évben óriási vásárt tart az egész Földkerekség kézműves ipara a
L'Artigiano in Fiera eseményen, Milánó mellett.
 

Miben rejlik a kézműves termékek népszerűsége? Azt már tudjuk, elvileg mitől kézműves a kézműves, de a gyakorlatban már tapasztalni lehet egy jókora csavarást a fogalomban.

A kézműves termékek ereje a nagy ipari versenytársakkal szemben a megbízhatóság, vagy legalábbis annak illúziója. Egy kézműves sajtról elhisszük, hogy valamilyen értéket képvisel. Hajlamosak vagyunk megbízni az árusban, aki azt hirdeti, a tehenek legeltetésétől a sajt érleléséig gondos munkával, szenvedéllyel, szívvel-lélekkel dolgoztak a projekten a gazdák és a sajtmesterek, ettől lesz olyan tápláló és finom a sajt. Ezzel szemben az ipari sajtról semmi jót nem tudunk elképzelni, csak szűk helyen összezsúfolt, géppel fejt teheneket, futószalagon tonnaszám rohanó sajttömböket, műanyag csomagolást, s a  folyamat végén a hírhedt, vacak állagú, ízetlen "gyári trappistát". Utóbbi fogalom egyébként - méltatlanul - a magyar sajt sztereotípiája lett a hazai fogyasztók körében.

Lássuk, hová jutott a "kézműves" szó mostanáig, avagy 2015 decemberéig. Szerény véleményem szerint radikálisan változott a jelentése a köztudatban, és bekerült a gasztronómiai divatok közé. Ma már egy szinten kezeljük a paleo, bio, vegán, low-carb, stb. fogalmakkal, vagyis a kézműves étel is csak egy irányzat a sok közül. Míg a legtöbb divat valamilyen diéta, mely a nemzetközi szinten kritikus hájasság és életveszélyesen egészségtelen életmódok legyőzésére hivatott, addig a bio és a kézművesség a minőség szinonimája lett. Nem is nagyon érdekli már a fogyasztót, hogy a vásárolt kézműves termék valóban kézműves-e minden porcikájában; a lényeg hogy annak látszik, s ezzel kielégít jó néhány igényt.

Eljutottunk oda, valamikor ebben az évtizedben - sőt, talán az előzőben is láthattunk erre utaló jeleket - hogy az internetes média segítségével felvilágosodott az étkező ember. A gasztro-blogoknak hála, leromboltuk azt az illúziót, hogy jó ételt csak drága éttermekben lehet kapni, otthon meg be kell érnünk zacskós levessel és egyszerű ételekkel, vagy a Nagymama által beállított dogmák szerinti főzéssel. Beindult egyfajta láncreakció, hirtelen mindenki kreatív lett, boldog-boldogtalan gasztro-blogot indított, virágzanak a receptoldalak és a konyhás tévéműsorok. Felfedeztük, hogy a hamburger akár jó is lehet, ha minőségi alapanyagokból készítjük, vagy erre hivatott kocsmákban esszük, cserben hagyva az évtizedek óta domináló gyorsétterem láncokat. Szinte már nincs olyan étel vagy ital, aminek ne lenne kézműves változata: sör, bor, kenyér, lekvár, pálinka, kolbász, csoki, stb. Dunát lehet rekeszteni a "kézművesekkel", de már érezhető, hogy a valódi érték mellé beférkőzött az átverés gonosz szelleme is. Tényleg jobb az a sör, amit tegnap az itallapon kézművesként mutattak, vagy csak kicsaltak belőlem +200 Ft-ot, cserébe lenyeltem egy kamu fűszeres löttyöt? Hasonló kérdések kínoznak mostanában, s talán ezzel nem vagyok egyedül. Na de ne kanyarodjunk ilyen messzire.

 

Hol lehet kapni jó sajtot? Egyetemes kérdés, mely néha felmerül az amúgy sajtra igényes fogyasztókban. Nem véletlen, néha felteszi nekünk némelyik bátor hozzászóló, aki épp rábukkan erre a blogra.

Mondanom sem kell, hosszú távon egészséges és környezettudatos viselkedést azzal tanúsíthatunk, ha az általunk vett és fogyasztott élelmiszer - a blog témájához híven most már fókuszáljunk csak a sajtra - a lehető legközelebbi forrásból származik, és lehetőleg hagyományos módszerekkel készül. Vegyünk hazai, leginkább regionális, jó hírnevű kézműves sajtot, és akkor nem lesz gond - ezt gondoljuk. Az ilyesmit pedig többnyire erre szakosodott sajtboltokban, állandó piactereken vagy ideiglenesen nyíló termelői piacokon keressük, esetleg az ünnepi időszakokban forgalmas helyszíneken összetákolt, számomra rettentően gyűlöletes "kézműves vásárokon". Amit ezeken a helyeken legtöbbször látunk, az a füstölt parenyica, friss és/vagy fűszeres gomolya, valamint a híresebb sajtfajták háziasított változata: Ementáli, Gouda, Tilsit, stb. Sajnos ritkán, de előfordul, hogy egyedi sajtkölteményekkel, bombasztikus ízvilággal és változatos kínálattal várnak minket, nemcsak az imént felsorolt, sajtkedvelő ínyencek számára kevésbé izgalmas sajtokkal. Pedig azok is fényévekre vannak ám az ipari "rokonaiktól"!

Ha már eddig jutottunk a gondolatmenetben, tegyük fel magunknak a következő két kérdést:

  1. Mit várjunk el a sajtoktól?
  2. Hogyan találjuk meg "az Igazit"?

Az első kérdésre mindenkinek csak egyéni válasza lehet. Vannak a fanatikusok, akik megkövetelik az abszolút minőséget, akik érezni akarják a sajt történetét a legelő füvétől a kézzel hasított, fából készült csomagolásig, miközben lágy és büdös sajttészta kényezteti ízlelőbimbóikat. Vannak a közömbösek, akiknek mindegy, milyen sajtot esznek; az se számít, hogy sajt-e egyáltalán az adott termék, csak legyen benne zsíradék, kalória, olvadjon rá a makarónira, "oszt jó lesz", meg drága se legyen ha nem muszáj.

Én csak azt tudom ajánlani, hogy a két véglet között minimum az arany középutat találjuk meg. Ha már sajtot akarunk enni, akármilyen ételbe főzve, szendvicsben vagy csak magában, akkor ne érjük be ócskaságokkal. Nem muszáj rögtön a legdrágább, díjnyertes szupercsodákra hangolódni, hisz irreális lenne napi szinten sokat költeni csak a sajtra. Nehéz az ár/érték arányra figyelni, de néha muszáj. Jobban járunk hosszú távon, ha ritkábban is, de megvesszük a jobb minőségű, karakteres ízű kézműves sajtokat, lemondva ezzel a gyakori fogyasztás lehetőségét nyújtó, ám teljesen jellegtelen olcsó "műsajtokat".

A második kérdésre a válasz egyre nehezebb, ha az elsőnél a hajlamunk az abszolút igényesség felé tendál. Kell egy kis szorgalom ahhoz, hogy megtaláljuk a kedvenceinket, valamint elkerüljük a kamu-kézműveseket. Mert bizony a kézművesség nem feltétlenül egyezik a jó minőséggel. Vannak sajtmesterek, akik képesek egy életen át, nap mint nap azért dolgozni, igényességüket és motivációjukat mindhalálig fenntartani, hogy tökéletes, ízben és minőségben hiánytalan sajtok kerüljenek ki a kezeik közül. Elképesztően nehéz tartani egy ilyen célkitűzést, főleg ha az időjárás és a világgazdaság, na meg a hazai politika nem mindig kegyes hozzájuk. Így nem véletlen, hogy sok sajtműhelyben hamar elveszítik a motivációt, s a "kézműves" fogalom már csak jó marketingfogássá silányul, a minőség kárára. Legalábbis ezt lehet érezni, amikor megkóstolunk néhány bazári kézműves sajtot, és csak "meh"...

A türelem - a finom és tápláló termékek iránti vágy esetében - jó sajtot terem. A piacon járva térjünk be a sajtpultokhoz, kóstoljunk, próbálkozzunk! Ugyanezt néhány szupermarketben is megtehetjük, mert aki jól menő üzletre áhítozik, felismeri ezt a létező piaci igényt. Gyerekcipőben jár még a "mozgalom", de reményeink szerint egyre nagyobb és érettebb lesz a következő pár évben: az embereknek sajt kell!

Jól néz ki, ugye? Könnyen lehet, hogy a ránézésre ínycsiklandó sajt nem is sjat, hanem olajból készült kamu! Erről egy cikk: 20 pizzából 19-en kamu sajtot tesznek (mirror.co.uk); kép forrása: express.co.uk

Na de mit nevezhetünk "sajtnak" egyáltalán?

Most pedig kísérletet teszek rá, mint "sajtológus", hogy meghatározzam a sajt fogalmát. Sajtnak nevezem mindazt a tejterméket, mely a sajtkészítési technikákon túl rendelkezik az eredetiség, a természetesség értékeivel, és valódi állat valódi tejéből készül. Fogalmazhatnák talán precízebben is, de a bizonyos ló túloldalával talán egyértelműbbé teszem ezt a tételt. Sajt jellegű készítménynek nevezem mindazt az élelmiszert, mely eredeti sajtnak másolata, tejporból készült alternatívája, neadjisten nem tejből hanem egyéb zsiradékokból, olajból készül.

Tulajdonképpen ez a határ nem teljesen egyezik a kézműves és az ipari sajtok határával, hisz utóbbi termékek is lehetnek jók, ha készítőik veszik a fáradságot és normális tejből, hozzáadott műanyag nélkül dolgoznak. Amit hiányolok a magyar sajtkultúrából, az a szakemberek által szervezett minősítési rendszer, mely sok más országban létezik és védi az eredeti termékeket. Nem érhetjük be annyival, hogy hungarikummá nyilvánítunk dolgokat, vagy rájuk nyomjuk a "magyar termék" bélyeget. Jó lenne úgy forgalmazni a sajtokat, hogy legyen egyértelmű mit veszünk: sajtot, vagy sajtszerű készítményt. Eredetit, vagy utánzatot. Például: egy gyári trappista többé nem viselheti a "sajt" szót a csomagolásán, csak azt hogy "trappista sajt jellegű, tejpor eredetű készítmény". Tudom, hosszú és hülyén hangzik, de szerintem így korrekt. Vagy ha egy kézműves sajtműhely Goudával büszkélkedik a piacon, tőle is elvárhatjuk, hogy "Gouda jellegű sajtként" árulja. Hisz egy sajt attól Gouda, ha Gouda városának környékén él a tehén és a sajtmester, és ugyanott produkálják a sajtot, nem? Tiszteljük és élvezettel fogyasszuk az itthoni sajtmester termékét, és elismerjük, hogy méltán "Gouda-jellegű sajt".

Egy igazi Gouda, topfoodfacts.com

Eszmefuttatásom eme utolsó nagy lélegzetvételű gondolata csupán egy ötletet tár fel. Nem vagyok sajtmester, még csak diplomás gasztrológus sem; csak egy igényes fogyasztói szerepben tetszelgő átlagember, aki ezennel érdemi vitát kezdeményez. E cikk folytatásaként tovább elmélkedünk a kézműves és ipari sajtokról: megnézzük, hogy hazánkban és a példaként előszeretettel emlegetett külföldön hogyan alakulnak a sajtfogyasztók szokásai. Végig járjuk azt az utat, ami az elégedetlen sajtkedvelő állapotból a házi sajtkészítőig vezet, és ami utána jön: hogyan kísérletezhetünk egyedi sajtok készítésével, és ezt hogyan osszuk meg a nagyvilággal.

Most pedig a Tisztelt Olvasókhoz fordulok először egy kérdéssel, aztán egy rögtönzött "fórumvitával" a hozzászólásokban!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr398082764

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Michelin­csillagtúra a világ legjobb sajtjával 2015.12.20. 15:51:58

Amikor azt mondja egy Michelin­csillagos étterem séfje, hogy majd ő lerajzolja, hogy merre is keressük a környék legjobb termelőit, akkor az ember nagyon boldogan figyel. Főleg, ha évekkel korábban is megpróbáltuk már, akkor egy váratlan márciusi hóesé...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Komojtalan 2015.12.18. 21:53:59

Sok válasz van, de az én válaszom nincs közte: Nem aszerint ítélek meg egy sajtot hogy minek hívják, hanem milyen az íze. Nehéz lenne összeszámolnom, de kb. 30 féle sajtot eszem rendszeresen. Ebben van tömeg termék (trappista), meg olyan is amelyiknek a nevét sem tudom. P.l. a Kossuth-téri piacon csak azt tudom, hogy sajtosomnál kétféle penészes sajt van: Francia, Cseh. A kézműves sajtokkal 2 bajom van, először is az ára. Én olyan 4k körül húzom meg a határt, e felett csak ritkán veszek sajtot. A másik a minősége. Nem tudnak azonos minőséget, ízt produkálni.

öreg38 2015.12.19. 17:07:28

tejcukor érzékenységem miatt csak "öreg" sajtot ehetek. Ilyen például a grana. padano, azok közül is a legalább 15 hónapig érlelt változatok. Sajnos ezek sokba kerülnek, szerencsére Ausztriában jóval olcsóbban kaphatók. Csúcs minőségű a 32 hónapig érlelt, de az nagyon drága, csak különleges alkalomkor merem megvenni. Általában étkezés után egy kis szeletet fogyasztok, amely megkoronázza az ételeket.

funfun 2015.12.19. 19:41:28

Istenem, mikor tűnik el végre a kézműves jelző? Bár lehet, olyan jön helyette, hogy vissza fogom sírni.

Rébusz 2015.12.19. 19:54:34

Szerintem a sajtválasztás sok mindentől függ: sokaknak elsősorban a pénztárcától. Ízlés dolga, ki milyen sajtot szeret, a kínálat nagyon gazdag, de ha nincs pénze drágább kemény sajtra a szendvicsbe, akkor könnyen nyúl az olcsó lapka sajthoz vagy ömlesztett sajtkrémekhez. Én sem vásárolok bódékban utcai árustól se sajtot, se húst, bármilyen szépnek is néz ki. A kézművesnek kikiáltott élelmiszerekkel kapcsolatban erősen szkeptikus vagyok, pontosan azért, mert legtöbb esetben nem lehet lehet tudni, hogy milyen körülmények között, milyen alapanyagokkal készült, hogyan és mióta tárolták. Ha ezeket üzletben árulják, akkor kipróbálom, előtte azért megtudakolom, ki a gyártó és vetek egy pillantást a csomagolásra és a lejáratra. Tartósítószeres sajtot nem veszek. Házi sajtot is ettem már rosszat, ezért úgy gondolom, hogy nem az a mérvadó, hogy házi vagy ipari-e a sajt. Ipari keretek között a higiéniára is nagyobb garancia van.

Rébusz 2015.12.19. 20:00:15

Az is gyakori, hogy kézműves termékeket országszerte tonnaszámra árulnak utcai árusítással, ezek után felmerül a kérdés, vajon hogy lehet kéz-műves az a termék.

Étteremkritikus · http://legjobbetterem.blog.hu 2015.12.19. 20:06:52

@Rébusz: Az a gond, hogy a sok olcsó sajt sokszor valójában nem sajt, hanem csak vacak utánzat :(

@Komojtalan: Sajnos a legtöbb magyar sajtkészítő nem tudja a sajtot érlelni, így marad a gomolya és a friss sajt a választékukban. Kivételes a minőségi érett sajt a magyar kézműves termékek között, egy kezemen meg tudom számolni a tényleg jó termelőket.

tarackos 2015.12.19. 21:56:44

A hazi, kezmuves, etc jelzok mind marketin hulyesegek, parasztvakitas. A minoseget az alapanyag hatarozza meg es a minosegbiztositas, a nepszeruseget pedig a receptura es a marketing. Vo hungarikum teliszalamival! Nem kezmuves, nem hazi, ipari, minimalis reszben ostermelesbol. A sajtoknal detto. Ahogy a tokaji is.

2015.12.19. 23:24:44

@öreg38: Én is tejcukor érzékeny vagyok. Nem kell ahhoz különlegesen sokáig érlet sajt, hogy ne legyen benne 0.1g/100g-nál több tejcukor. (Az már laktózmentesnek számít.) A keménysajtok többsége ilyen, pl. a Leerdammer Caractere (én nagyon szeretem, kellemes, jellegzetes "sajt" íze van, egyébként Holland), de pl. az Auchan 4x20grammos, körcikk formájú saját márkás Roquefort-jában sincs ennel több tejcukor. Igaz, a 4x20 grammos sajt 899.-Ft.

Six 2015.12.19. 23:32:54

@Nyírjeslakó: megerősítem, feleségem nagyon erősen laktózérzékeny, de <0,1g beválik, nincs baja tőle

öreg38 2015.12.20. 08:45:00

Kiderült, hogy holland laktózmentes sajt is létezik, sajnos az árfekvéséről nen írtál. Miért nem tudnak a magyar sajtkészítők laktózmentes sajtot készíteni?@Nyírjeslakó:

indapicsa 2015.12.20. 09:31:31

A medve sajt úgy egy éve megváltozott, sajnos nem a jó irányba. Édeskésebb íze lett, és mintha még egy picit puhább is lenne.
Trappistából a füredi a legborzalmasabb, már lyukak sincsenek benne, egyértelműen gyors érlelésű.
A Karaván az egyik legborzalmasabb az összes közül, nem is értem hogy merik azt a masszát még sajtnak nevezni. A parenyicájukat le sem lehet tekerni, gumiszerű az egész.
A Tolle-nek még vannak jó sajtjaik, trappistát pl. csak tőlük veszek. A parenyicájuk is nagyon jó volt, de tesco-ban már jó egy éve nem lehet kapni.

A hányásízű kék sajtot meg egyék a gourmeatek! :P

nyuszi10 2015.12.20. 10:46:16

Csak Franciaországban vásárolok sajtot. Amit itthon lehet venni köszönő viszonyban sincs a francia minőséggel

pberencz 2015.12.20. 10:47:07

@indapicsa: Te sem ettél még sajtot...

átlátó 2015.12.20. 11:22:58

Az istenmegbaszta, az Akosrol meg szo sincs itt?! Mi folyik itt dikk?!

lavór 2015.12.20. 11:24:04

Az Auchan sajtpultjából kell sajtot venni. Na nem a Trappistát. :D Jóféle francia sajtokat. ezek a magyar "kézműves" sajtnak látszó masszák nem igazán képviselik azt a minőséget, mait az árcédulára mernek írni a kézművesei...

Mr Pickles 2015.12.20. 13:23:25

Az első rész tetszett nagyon. Jól leírtad amit gondolok.

Rébusz 2015.12.20. 13:29:39

Volt egy ismerősöm, aki beszállítótól, egyenesen Franciaországból kapta frissen a sajtokat, nála aztán nem lehetett a hűtőt gyakran nyitogatni, mert rögtön elárasztotta a lakást az "érett" sajtszag. :-) Pedig szépen dobozban voltak, egymás mellett több fajta is. Egy alkalommal fordult elő, hogy visszaadott egy sajtot, mert az szerinte túl folyós volt, ő értett hozzá. Én ugyanígy jártam egy egyszerű magyar kézműves sajttal, a mindenki által ismert camembert-rel, kívül mint egy páncél, olyan kemény és rágós volt, belül pedig mint a tejföl, olyan puha és íztelen. Az sem mind bordeaux-i, amire rá van írva... A minőséget bizony meg kell fizetni, vonatkozik ez a "kommerszebb" sajtokra is, mint a gouda vagy a parenyica.

Rébusz 2015.12.20. 13:33:57

A növényi olajokból készült förmedvényeket pedig egyenesen betiltatnám több okból is. Ezeknél még a legolcsóbb sajtkészítmények is jobbak.

eßemfaßom meg áll 2015.12.20. 14:55:31

tejből készül -> sajt, jobb rosszabb
nem tejből készül -> nem sajt, remélem soha nem kerül a számba

Arra kíváncsi lennék, hogy tejporból hogy lehet sajtot előállítani, és gazdaságilag megéri-e a tejből tejport készíteni majd ebből sajtot ahelyett, hogy a tejből egyből sajt legyen.

eßemfaßom meg áll 2015.12.20. 14:56:59

Egyébént meg versenyt írok ki, attól a cégtöl aki elsönek piacra dob kézműves kotont, veszek egy dobozzal.

Komojtalan 2015.12.20. 18:32:11

@indapicsa: Szerintem maradj a müzlinél, a sajt nem neked való. Egy hasznod volt, ezek szerint a Medve visszatért a normális sajtkészítésre, mert 2-3 éve változtattak rajta, azóta olyan savanyú volt hogy kovászos uborkának is elment volna. Mondjuk ebből derült ki, hogy a Penny saját márkás sajtja is Medve, mert pont akkor lett az is savanyú.

Amator 2015.12.20. 18:53:50

@tarackos: Tévedés, a mínőséget nem határozza meg a minőségbiztosítás, maximum azt garantálja, hogy amit egyszer kitaláltak, egy bizonyos szinten, azt a szintet hibahatáron belül
tudja tartani.

pPanni 2015.12.20. 21:34:49

Etyeki tejgazdaságból trappista. Kb 2700 Ft/kg, állaga ütős, melegszendón a gyerekkorom ízeit és állagát hozza vissza (-> 80-as évek, Tatabánya melletti Shell-kútnál a büfében).
Én a kézműves piacok gomolyáit nem bírom már nagyon, annál kb én is jobbat tudnék otthon csinálni.
Parenyica fájó pont, nem talalok jót. Tavaly a szárszói piacon volt értékelhető, idén már az is elsietett tömegáru lett... Idén egy viszonylagosan jót a Vörösmarty téri pénzégetőben vettem, 5000/kg.
Juhtúrót meg leginkább tehéntúróval felütve kapni.. :/ igaz, nagymama is mindig Szlovákiából hozta, akkor ettünk nála sztrapacskát, amikor hazajött anyukájától. Meg vadas is akkor volt, mert azt meg a bátyja lőtt mindig. :) mennyi sajtos emlék..

body_andras 2015.12.21. 07:18:53

Először is köszönetet mondok mindenkinek, aki elolvasta. Duplán köszönöm a "szavazós" válaszokat és a hozzászólásokat is! A bejegyzésnek mindenek felett ez volt a célja, és egy kicsit ez lenne a Sajtológia blog hosszú távú célja: figyeljünk a sajtra, gondolkodjunk, beszéljünk rajta. Ha hagyjuk elfeledni és már párbeszéd sincs róla, akkor ebben az országban nem lesz sajtkultúra... Igyekszem válaszolni néhány érdemi hozzászólásra.
@funfun: Erre én is gyakran gondolok, őszintén szólva sok esetben herótom van a "kézműves" izéktől. Két nagyvárosban is át kellett élnem már, hogy a haverok kézműves sörözőbe akartak toloncolni, hogy min. 20 €-ért igyak valami ihatatlan csodát, ahelyett hogy a jól bevált, könnyen csúszó lager és ale söröket tolhatnám "méltányos áron". Nem mintha egészséges lenne a koromban, 25 és a halál között minden liter sör egy büntetés a szervezetnek...
@Rébusz: Valóban, az alapanyag és a folyamat minősége sokkal többet számít. Hát aki a kézműves műhelyében nem figyel a higiéniára, szerintem jobb ha el se kezdi...
A növényi olajos sajtok sajnos több helyen settenkednek az arcunkba, mint hinnénk. A legtöbb gyorséttermi hamburgerben az van... kivéve amikor valamilyen "hetek" alkalmából benyomnak egy szelet ementálit vagy mozzarellát az olcsóbbik fajtából.
@tarackos: További gondolat az ál-kézművességhez: a legtöbb esetben modern, eu-kompatibilis gépekkel és berendezéssel készülnek a kézműves sajtok is, csak az ő esetükben nem foglal el a cucc egy egész gyári csarnokot...
@nyuszi10: Meglepő, de itthon is van olyan jó sajt, mint a franciáknál, csak kevés. Odaát megszokhattuk, hogy minden közértben vagy hiperben lehet prémium sajtot venni, nálunk ez már luxus lenne. És akkor felmerül a kérdés: miért ne lehetne nálunk is "minden sajt tökéletes"?
@lavór: Jártam ott, mert "jó a hírneve", és bár valóban van ott néhány jó féle külföldi termék, elég sok "parasztvakítás" is megbújik a pulton. És a többi hiper sajtpultja is kb. ugyanezt a szintet tudja.
Hölgyeim, Uraim, jöhetnek még okos gondolatok! :)

Rébusz 2015.12.26. 21:56:48

@body_andras: sajnos önkiszolgálókban is rántott sajt címszó alatt vagy pizzafeltétként, de az íze, állaga elárulja. Biztos vannak olyanok, akik nem foglalkoznak vele, csak megállapítják, hogy olcsó ízű ez a sajt, vagy még ezt sem. Nem vagyunk híres sajtkészítő nemzet, nem növünk fel ilyen tudással, hagyománnyal, ezért mindezt kóstolgatással tanulnunk kell. A franciák a sajtot úgy eszik ízlelgetve, mint ahogy a bort isszák. Fűszeres, érlelt kemény német, holland sajtokból is lehet sajttálat készíteni. Nálunk szendvics, vagy töltelék inkább, feltét, nem pedig önálló fogás. Svédasztalos formában találkozhatunk vele leginkább így. Nem tudom, mennyire szándékos vagy véletlen, de a cikkhez is olyan képek lettek válogatva, ahol a sajt feldolgozásra kerül, a sajt egy mellékszereplő. Az egyik kép kicsit kivétel, ahol kenyér mellett van, de ezeken kifejezetten olyan "kézműves" sajtok láthatók, amiket nem szokás magában fogyasztani.
süti beállítások módosítása
Jasper Roberts - Blog