Múlt héten szombaton vacakul indult a nap, mert esett.

- Na még jó, hogy most készülök tanyát látogatni - gondoltam morcosan, miközben felhúztam csúf esőkabátomat. Még a jó öreg bakancs is előkerült a szekrényből, "én aztán nem fogok elsüllyedni a sárban".

Szerencsére tisztult egy kicsit az idő, mire kiértem Volánbusszal Érdre. Ott vett fel a kolléga, akit a Kecskevilágról küldtek értem.

A Kecskevilág egy farm vagy tanya, kinek melyik szakszerű kifejezés tetszik jobban; egy kedves kis családi vállalkozás, kb. 110 fejős kecskével Törökbálint mellett. A kocsival először a házhoz érkeztünk, ahol a sajtműhely és a bolt üzemel. Egyébként aki házhoz szállítás helyett a személyes átvételt választja termékeik vásárlásakor, a Törökbálinti útról a zöld alapszínű "Kecskevilág" táblákat követve találhat el ide.

A háznál Herczog Anita fogadott, épp vásárlóit látta el kecsketejjel, valamint három eleven fiúgyermekét anyai jótanácsokkal. Hogy a srácok mennyire vették komolyan a határozott, tisztán érthető ukázt, azt most nem részletezném... Elég annyit tudni, hogy egy barátságos, vendégszerető család fogadott hangulatos otthonában. Még Aphrodité, a kecskepapagáj is kíváncsi pislogással, csipogással fogadott. Állítólag azért kecskepapagáj a fajtája neve, mert kecskehangot tud imitálni. Bájos és nagyon frappáns házi kedvenc egy olyan helyen, ahol szinte minden a kecskékről szól.

"A kecskepapagáj vagy piroshomlokú kecskepapagáj (Cyanoramphus novaezelandiae) a madarak osztályába, a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez, ezen belül a papagájfélék (Psittaciae) családjához tartozó faj... Új-Zélandon és a szomszédos szigetek területén honos." [Wikipédia]

Először szemtanúja lehettem pár percig a sajtkészítési folyamatnak. Beszélgetésünk közben szagolgathattam és persze fényképezhettem a polcokon álló, érlelődő sajtokat. A nyári szezonnak vége, ősszel a késő tavaszi és nyári fejés tejéből készülő, hosszú érlelésű sajtok ideje van a piacon. Az üzlet nem mehet rosszul a súlyosan gomolya- és parenyica-orientált, hagyományos sajtokat kereső fogyasztók mellett sem: az érlelt sajtjaik nagyon jól fogynak; tavalyi (azaz kb. egy éves érlelésű) sajt már nem is maradt készleten, pedig tudjuk, milyen drága tud az lenni.

Amint a ház asszonya végzett a műhelyben aktuális teendőivel, áttértünk a tanya területére, mely pár perc sétára van a háztól. Útközben beszélgettünk pár szót a tanyáról, avagy a földről ahol jártunk. Egyszer régen állami föld volt, a családnak bérleti szerződése van még sok-sok évre... de közben - mily meg-nem-lepő - ezt is elárverezték egy "befektetőnek". Sajnos, mint sok helyen, itt sincs nagy egyetértés a földbirtokos és az ott dolgozó termelők közt...

Az istállóban találkozhattam szinte a teljes állatállománnyal. Tejet, ill. közvetve tejterméket és sajtot csak a kecskék adnak - rajtuk kívül van még szükség szerint 2 kecskebak, valamint disznók, malacok, baromfiak, pónik, macskák és kutyák is. Minden ember és állat együtt dolgozik azért, hogy a kecskék a lehető legjobb körülmények közt éljenek. Példaértékű együttműködés, melyben a disznók a tejsavót hasznosítják (melynek köszönhetően télen sertéshúst feldolgozni), a kacsák elkapják a legyeket, a cicák távol tartják a rágcsálókat, a kutyák pedig a többi illetéktelen betolakodót, stb.

- Nekünk is van kettő cicánk - mondtam én, nézve ahogy három pelyhes kismacska játszik a kecskék közt.

- Nekünk meg negyvenkettő - jött a válasz. Hát itt nincs sok esélye az egereknek...

Vannak még juhok is, de mint már említve volt, csak a kecskék teje kerül itt feldolgozásra, így az ő szerepük csak a birkahús termelése lett.

A rossz idő miatt az állatok napja is az enyémhez hasonlóan kellemetlenül indult - míg én csak szebb időt vártam a fotózáshoz, ők szerettek volna kint szaladgálni. Épp nem esett, amikor köztük jártam, de várható volt néhány újabb égi roham a következő órákra.

A házhoz visszafelé menet kóstoltam egy sarkantyúkát. Ez egy ízletes, ehető virág, néhány rágás után intenzív, erős retekre emlékeztető ízt ad a szánknak. Sajttálakon és salátákban kiváló kiegészítő, szépíti és ízesíti a fogásokat! Nemcsak a virága, de a földtől fölfelé minden része ehető.

A kerti sarkantyúka (Tropaeolum majus) igen sok néven ismeretes: hívják sárog sarkantyúnak, sárga tőcséresnek, pücülőnek, pücőknek,kapucinusvirágnak, sőt, sarkantyúvirágnak is – ez utóbbival nem kis gondot okozva, mert így gyakorta összetévesztik a piros sarkantyúvirággal (Centranthus ruber) és a hegyesszirmú sarkantyúfűvel (Delphinium oxisepalum Borb. et Pax.) – mint láthatjuk, a három faj három nemzetséget képvisel. [Wikipédia]

Tehát sarkantyúka ízzel a szánkban visszatértünk a házhoz, mert ugye egy fontos tennivaló még kimaradt: kóstolás! Sajtkóstolás.

Gyakorlatilag mindent készít a Kecskevilág csapata, amit a kecsketejből csinálni lehet. Díjnyertes krémsajtjuk van, valamint mézédes ordájuk. Ezen a napon született meg fejemben az a merész gondolat, hogy a születendő gyermekeimet ilyen finom ordával (is) próbálom majd minőségi édességekre szoktatni a nagyipari csokihegyek helyett. Minden generáció fájdalmas ambíciója, hogy a következőt próbálja hibáitól megóvni - meglátjuk, hogy sikerül...

Természetesen van friss tej is. De jó is lenne minden nap friss kecsketejet inni! Csak ugye időnk sincs minden nap piacra (vagy termelőhöz) járni érte, s néha az alattomos havi büdzsé sem erre ösztönöz. Miközben ittam belőle egy pohárkával, tisztáztunk néhány "városi legendát", avagy tévhitet.

Mint krónikus parlagfű allergiás, örömmel fogadtam a megerősítést ama információról, hogy a kecsketej segít kigyógyulni a minden évben visszatérő, kínzó takonykórból. Valahol olvastam, hogy ez azért van, mert a kecskék parlagfüvet legelnek...

- Mondanék neked egyet s mást arról aki ezt a hülyeséget elkezdte terjeszteni - vágott közbe Anita, miközben már készítette elő a sajtkést (szeletelésre). Így szerencsémre nem sokig élt bennem az a tévhit, hogy mitől is gyógyítja a kecsketej az allergiát.

Amúgy megenné a kecske a hírhedt őszirózsafélét, ha nem lenne jobb dolga. Legeléskor első sorban a bokrokat keresik, pl. imádják a csipkebogyót. Járnak körbe-körbe, minden növényről néhány harapást esznek, ízlés szerint; mindezt addig teszik, amíg jóllaknak. Ettől a rohangálástól és választékos táplálkozásuktól lesz meglehetősen erős immunrendszerük, és persze ízletes, egészséges, gyógyhatású tejük! Tehát a tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenféle allergiára jó a kecskék teje, csak nem azért, mert a parlagfüvet ennék.

Lássuk a sok mennyei sajtot, amiket ezeknek a rokonszenves jószágoknak köszönhetünk. Nem túlzok - sok finom sajtot kóstoltam már, a hazai termelők sosem okoznak csalódást, de ilyet még nem pipáltam! Minden, de tényleg minden sajt olyan élmény volt, hogy a teljes felhozatal szinte abszurd, mennyire fenséges és kimagasló minőségű. És ami talán a legfontosabb: az ízek nem nyomják el a kecsketejes sajtízt, hanem épp annyira egészítik ki, amennyire a tökéletes összhatáshoz kell.

Van sokféle fűszerezésű friss sajt, kiemelném közülük Parázskát, melynek pörköléssel adtak egy enyhén sült ízű kérget, de belül mégis friss, nedves és kellemes tejíze van - pont ahogy szeretem.

Többféle érlelt sajt is van; a hosszú érlelésű, parmezán jellegű sajtok mellett még kiemelném Hófehért és Negrót. Mindketten viasszal bevont kérgűek, belül kemények és törékenyek.

A Kecskevilág egyik új büszkesége a faszenes, nemespenésszel érő lágy sajt, a Vakond. Nevét kinézetéről kapta, mert olyan, mintha egy kis vakond gubbasztana a dobozkában. Diófalevéllel csomagolják és ez az ízére is hatással van. Illatos, de nem intenzív, inkább visszafogott lágy sajt - szerintem érdemes ilyenekkel kezdeni a büdös sajtokhoz szoktatását olyan ismerőseinknek, akik ódzkodnak tőlük.

Az összes sajtot együtt 9/10-re értékelem, a Kecskevilág nyújtotta élményt pedig a rossz idő ellenére 10/10 pontra!

Hazafelé Géczi József, a ház ura fuvarozott a buszmegállóig, közben váltottunk pár szót a magyar sajtkultúráról. Szóba kerültek a fogyasztói szokások, melyen egyre többen szeretnénk változtatni: a max.1000ft/kg értékű ipari trappista még sajnos mindig kolosszusként telepszik a piacra, mivel az átlagember tárcája és sajtok terén szerzett alapműveltsége sajnos nem mindig bír el többet. Pedig elég csak egy apró kezdő lökés, és az emberekben hamar kialakulhat a sajtigényesség...

- Tudod, hogy egyszer mennyiért kaptam Erdélyből a juhászoktól sajtot? Nem fogod elhinni... 700 per kiló. És én még adtam volna érte többet is, hogy jusson valami a juhásznak is... - a mondottak alapján világos, olcsón nem csak ipari szemetet lehet venni, ha az ember nem akar sokat sajtra költeni.

A Géczi család 7 éve kezdett sajtászkodni, 4 kecskével. Akkor még csak azért, mert nagyon megszerették a kecskesajtot. Aztán teltek az évek, jött még több kecske és a kezdeti lelkesedés egy minőségi termékeket előállító gazdasággá bővült. Na és mi ebben a jó? Szerintem az, hogy remek példát mutat a kezdő termelőknek is, meg a minőséget kereső fogyasztóknak is: egy jól szervezett gazdaságban a korrekt sajt iránti elkötelezettség elégedett vásárlók által térül meg; és nem utolsó sorban egészségügyileg is javítja a statisztikáinkat. Aki kóstolt már ilyen sajtot - egyszerűen nem tudom elhinni, ha továbbra is be akarja érni ennél gyengébb színvonallal. Vannak, és még sokáig lesznek olcsóbb sajtszerű termékek, de vajon nem-e kidobott pénz, amit rájuk költünk, tudván, milyen előnyei vannak egy rendes sajtnak?

Nyilván sokan voltak a Kecskevilág előtt és remélhetőleg lesznek utánuk is, akik elindulnak ezen az úton. Mire mindenki az út végére ér, aki rálépett, tele lesznek kicsi országunk éléskamrái finom, élvezetes sajtokkal, és talán sikerül elérnünk mindazt a pozitív változást, mely az élelmiszer ágazatra vár.

Az utolsó kérdésről még fogunk értekezni a blogon; a Kecskevilágnak pedig ezúton is köszönjük a megtisztelő meghívást!

***

Tudta? Hamarosan Sajtmustra lesz Nagyegyházán a Sajtkészítők Egyesülete szervezésében. 

***

Termelők, sajtmesterek figyelmébe!

Szeretne Ön is partnerünk lenni, a Sajtológián beszámolót publikálni vállalkozásáról és ínycsiklandó sajtjairól? Vegye fel velünk a kapcsolatot!