Blog a legnemesebb tejtermékekről

Sajtológia

Él és virul a magyar sajtkultúra

Óriási érdeklődést fogad a Sajtok Utcája a Várban

2015. augusztus 21. - body_andras

Augusztus 20-án, az Államalapítás Ünnepén, azaz tegnap kezdetét vette a Mesterségek Ünnepe, és vele együtt a Magyar Kézműves Sajtok Utcája is.

sajtokutcaja2015_03.jpg

Gyakran hallom szkeptikusoktól, hogy a "magyar sajtkultúra nem létezik". Ezt a borúlátó nézetüket arra a tényre alapozzák, hogy a boltokban - főleg a lakosságot leginkább ellátó szupermarketekben -  a sajtos hűtők tele vannak gyenge minőségű trappista tömbökkel és B-kategóriás külföldi sajtokkal. És ha az utca emberét megkérjük, mondjon három tradicionális magyar sajtot, kissé elakadna; ugyanezt a feladatot játszi könnyedséggel venné olasz vagy francia sajtok esetében. Mert azok világhírűek, szemben a magyar sajtmesterség remekműveivel. Bizony, vannak ilyenek!

A magyar sajtkultúra igenis létezik, csak hajlamosak vagyunk rossz helyen keresni. Ott van a házi sajtokban, a kézműves sajtműhelyekben és a hagyományainkat felelevenítő vásárokon! A Sajtok Utcája is ezt bizonyítja. A minimális érdeklődést mutató városi polgár szemében ez csak egy bazársor, melyben házias jellegű, de a szokásos sajtkínálatnál nem izgalmasabb példányokat kínálnak. Itt is van Tilsit, Gouda, Trappista, Ementáli és Gomolya, mint minden hipermarketben. Ugyan mitől lennének jobbak?

A magyar kézműves sajtokat nemcsak a vákuumfóliás csomagolás hiánya különbözteti meg a tömegtermékektől. Elég csak egy falatot kóstolni az ilyen eseményeken, hogy érezzük: csodálatos ízüknek nyomába sem érnek a "márkás" sajtok. A trappista, ami máshol homogén, zsírtalan, szagtalan és ízetlen, az itt tele van lyukakkal, kellőképpen zsíros, illata csábító és íze bombaként robban a szánkban. Ráadásul egyik műhelyről a másikra változik a bukéja és az ízvilága. Ugyanez vonatkozik minden "standard" sajtra, és akkor még nem is beszéltünk a mesterek egyedi, érlelt vagy friss sajtjairól.

Több ezer látogató nem tévedhet: hatalmas tömeg nyüzsög a Szent György utcán, hogy kóstolgasson, vásároljon a sajtvásáron. Akik megfelelő időben (délelőtt 11-kor vagy délután 5-kor) érkeznek, szemtanúi lehetnek egy-egy bemutatónak, melyen valamelyik sajtkészítési technikát ismertetik. Öröm látni, ahogy fiatalok, gyerekek figyelnek kíváncsian, és művelt szülők, nagyszülők osztják nekik az ősi tudást a sajtmesterségről.

Hétfő délután füstöltsajt illat lengett a Dísz tértől a Siklóig, mivel a sajtfüstölő berendezés a bemutató után is folyamatosan üzemelt.

sajtokutcaja2015_04.jpg

A sajtmesterek és segítőik meglehetősen nagy terhelésnek vannak kitéve az óriási érdeklődés miatt. Hogy megfelelő ritmusban haladjon a fogyasztás és a kóstolás, a legtöbben sétáló tálcákkal és pálcákkal készültek, hogy egy gyors tranzakció után a műhely összes sajtját meg lehessen kóstolni, mindössze párszáz forintért. Sokkal gazdaságosabb befektetés bármely gasztroturistának, mint a bazári perecesnél vásárolni fesztiválcsemegét.

Őszintén szólva sok újdonságot nem láttam, pl. a májusi Székely Majálison kiállító erdélyi vagy a rettentően béna Sajtfesztiválon remekül helytálló hazai sajtmesterek termékeihez képest. Leginkább azért van ez így, mert sokan ott is jelen voltak, s értelemszerűen ugyanolyan választékkal érkeztek ide is. Az újdonság hiánya cseppet sem vehető problémának, mert minőségi, friss tejből készült, legfelsőbb kategóriás sajtokat láttam mindenhol. Füstöltet, érleltet, borban érleltet, gombásat, hagymásat; minden állat tejéből, amilyet magyar emberek tenyésztenek már a nomád korszakunk óta.

sajtokutcaja2015_16.jpg

Nem akartam egy műhelyt sem kiemelni, mert mind ugyanazon a szinten vannak - a sajtkedvelőknek okozott öröm és a sajtokban érezhető csúcsminőség tekintetében is. Mégis megemlítek egy személyes kedvencet: Etyekről érkezett Zsuzsa asszony házi sajtjaival, a standján pedig lelkesen dobtak össze a kedvemért pár rögtönzött installációt a remek termékekből fotózásra. Ezek közül a sajtműhely kincse, egyedi trófeája egy natúr, tehéntejből készült, érlelt, lyukas félkemény zsíros sajt, melyet a mesterasszony fiáról, Marciról nevezett el. Első ránézésre csalóka látványt nyújt, mintha egy hétköznapi házisajt lenne. A felvezetése is elég szerény volt, de aztán az első harapás... meg a második... Rögtön rájöttem, milyen istenien finom. Ez volt számomra a hét fénypontja, utólag is köszönöm a kóstolást!

A rendezvény folytatódik vasárnap estig. Elég jó idő van ahhoz, hogy ne legyen jobb dolguk a hosszú hétvégén! Kérjük a Kedves Olvasókat, osszák meg velünk élményeiket, véleményüket, képeiket a Facebook oldalunkon.

A galériában termékmegjelenítés is látható, árakkal. Nem ez volt a cél, de így sikerült. Mehet a kattintás!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr347722334

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása
Jasper Roberts - Blog