Blog a legnemesebb tejtermékekről

Sajtológia

Baconös-cheddaros rizottó

2015. május 10. - body_andras

Szeretjük a bacont, szeretjük a sajtot. Ennek a "szerelmi háromszögnek" apropóján készítettem egy nagyon egyszerű ételt, melyet előételként, vagy köretként lehet tálalni - mivel nem túl tartalmas, én inkább az utóbbit javasolnám.

A rizottó az olaszok kedvenc rizsfogyasztási formája, és ebben mélyen egyetértek velük. Mutathatnak bármilyen rizses fogást Thaiföldtől Kínáig, ennél izgalmasabbá a rizst nem tehetik számomra. Lényege, hogy a rizst először zsiradékban (ami az igazi olasz rizottók esetében csak olívaolaj lehet) "dinszteljük", utána pedig lehet kis adagokban hozzáadni a vizet, a fűszereket és a feltétnek valókat (zöldséget, gombát, szalonnát). A végeredmény egy krémes állagú, finom rizses "trutyi", mely esztétikailag és ízekben is megállja a helyét az asztalon.

Rizottót nem lehet akármilyen rizsből főzni. A legjobb választás a Carnaloni, legalábbis én ilyet használtam mindig, amíg Olaszországban éltem. Nem muszáj ilyet venni - sőt, Magyarországon nem is éri meg. Kerek szemű, fehér, jó nedvszívó rizst kell találni a boltban; ha ez megvan, akkor nem lesz gond.

És akkor vágjunk bele, avagy nézzük meg, nekem hogy sikerült a híres cheddar sajtot ötvözni az ellenállhatatlan bacon szalonnával és az észak-olasz konyha egyik alapjával.

sajtologia_aprilis_majus16.jpg

Először felvágtam a szalonnát pici csíkokra, ezeket pedig lassú tűzön pirítottam, hogy zsírt eresszenek. Ha nem túl jó a szalcsi, lehet adni hozzá pluszba olajat vagy még több zsírt. Ezután kivettem a pirított bacon falatkákat, hogy ne ázzanak tovább, mert ropogósan szeretem.

Készítettem fokhagymával és fűszerekkel alaplevet, valamint elővettem egy sima száraz fehérbort. Annak a híve vagyok, hogy a legjobb borokat kár megfőzni, mert ivásra valók, tehát jobban megéri a közepes minőségű borokat használni főzéshez.

A zsíron elkezdtem főzni a rizst, folyamatos kavargatással. Amikor már üveges lett, hozzáadtam pár kanálnyi fehérbort, majd az alaplevet is. Mindig csak egy kicsi folyadékot szabad hozzáadni, és kavarni kell amíg a rizs magába szívja. Amikor már kezdett puhulni a rizs, már csak annyi alaplevet adtam neki, amennyi épp elég volt hogy ne ragadjon össze az egész.

A rizottó akkor készül el, amikor hozzáadjuk a "díszt", avagy bármit, aminek az ízét kívánjuk. Zöldségek esetében figyelembe kell venni, mennyire szükséges főzni őket. Például a radicchiot nem jó szétfőzni, de a répát már nem árt puhítani egy kicsit. Ha hagymásan szeretjük a rizottót, akkor annak a dinsztelését már a rizzsel együtt elkezdhetjük. A baconös-cheddaros rizottó azonban sokkal egyszerűbb bármelyiknél: ha már megpuhult a rizs, akkor jó sok reszelt sajtot és ropogós sült szalonnacsíkokat keverünk bele, s ezzel máris elkészült!

Jó minőségű, eredeti cheddart nem nehéz manapság beszerezni. Csak ügyeljünk rá, hogy ne valami olcsó, sárgás fehér utánzat legyen, ha már érezni akarjuk az ízét. Én vöröset használtam, nem csalódtam. Akinek még nem lenne ismerős ez a sajttípus, annak felhívnám figyelmét a hamburgerekre - elvileg ez van bennük, többnyire ömlesztett változatban. Lesz még róla szó a blogon, mert méltán híres és népszerű angol sajt.

A baconös-cheddaros rizottót könnyű és gyors ebédnek, vagy párolt húsok mellé köretnek ajánlom. Nekem ez a főzet az előbbi funkciót töltötte be az életemben. Nem szokásom recepteket írni, grammra kimért mennyiségekkel, másodpercre pontos időzítéssel, meg kavarási irányig megadott instrukciókkal. A szabad szellem és az "érzéssel" főzés híve vagyok, így csak ennyit mondok a precizitást igénylőknek: annyi rizst vegyenek elő, amennyire a fogyasztó létszámnak szüksége van; a bacont és a cheddart pedig ízlés szerint adagolják. Az én ízlésem hatalmas adagot...

Jó étvágyat!

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr157423990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andrass9 · http://blogkocsma.blog.hu 2015.05.10. 23:22:27

Bocs, de mi az a "szalcsi" a receptben?
"jobban megéri a közepes minőségű borokat használni főzéshez" - akkor koccintós nem lenne olcsóbb???

body_andras 2015.05.11. 07:06:15

@Andrass9: A felvetés jogos, mivel nem szerepel ilyen szó az akadémiai szótárban. A szalonna "népies" szinonimája, a fiatal generáció által kreált becenév. Hogy befogadja-e hosszú távon az amúgy nagyon toleráns magyar nyelv, azt még nem lehet megjósolni.
Valóban, a legolcsóbb megoldás a koccintós-kategória. Kérdés, hogy mi a főzés fő célja: a minőség, vagy az olcsóság. Ha már kezdünk nagyon jó, ill. nagyon drága borokat rizottóba meg pörköltbe locsolni, az egyértelműen pazarlás: az étel nem lesz tőle érezhetően jobb, hacsak nem olyan fogásról van szó, melynek ízében a bor domináns szerepet játszik. A másik véglet a nagyon olcsó bor, ami jó eséllyel még rossz is, legfeljebb fröccsnek való, vagy elszegényedett alkoholistáknak. Ha ezekkel főzünk, akkor nem feltétlenül lesz rossz az étel, viszont (szerintem) jobban megéri, ha csak egyszerűen csapvízzel öntjük fel a dolgokat, mert egy ócska bortól nem valószínű az értékbeli javulás. Azt is kétlem, hogy főzés után bármilyen hatását érezzük.
Kényes téma a borral főzés, hamarosan szakértővel is fogok beszélgetni róla, mert a racionális következtetések mellett egy "hivatalos" borszakértői álláspontot is szeretnék róla hallani.

Komojtalan 2015.05.11. 09:21:06

@body_andras: A recept maga nem győzött meg, biztos nem próbálom ki. A szalcsi is egy hülye becézés, ahogy a -csi utótagos akármik (üdcsi, stb ....), hagyjuk meg másnak, hátha kiveszik a nyelvből :-). Viszont a borral egyet értek. Jó, én egyáltalán nem vagyok boros, voltam borkóstolón, a pár (tíz)ezer forintos borok nem tetszettek, ellenben a maradékból pancsolt 300 forintos bort egész ihatónak találtam :-). Valamikor olvastam, hogy borszakértőket teszteltek, egy csomó jó bor közé kevertek pár közepeset. A híres borszakértők az általuk ismeretlen nem neves borokat nem (mind) tudták megkülönböztetni, mondtak rá valamit és egész jó helyeket értek el ezek a borok. Annyira kis különbség van köztük, hogy az igazán jó és a közepes közötti különbség simán eltűnik főzéskor.

body_andras 2015.05.11. 09:28:59

@Komojtalan: Nem tagadom hogy hülye becézés, ezért mindenkinek szíve joga nem komolyan venni. :) Sokféle hülye szó kering a neten, mindenkinél valami más üti ki a biztosítékot, én pl a "kimaxol" kifejezéstől kapok frászt.
A boroknál valóban nehézséget okozhat, hogy ár alapján rangsoroljuk őket. Egyszerűbb megfogalmazás: olyan borral főzzünk, amelyik bevált, megbízhatónak tartjuk. Szakértői véleményre is csak akkor adok, ha az illetőt ismerem, tudom hogy nem ver át és van rutinja a borral főzésben is...

colika 2015.05.11. 09:49:47

nem tul autentikus recept. egy igazi olasz ételbe rakjunk angol sajtot? hm... akkor inkàbb valami karakteresebb olasz sajttal tudnàm elképzelni..
süti beállítások módosítása
Jasper Roberts - Blog