Hegyek...

Minden évben többször eljön az az érzés, amikor az ember ki akar rohanni a városból, jó messzire. Kizökkenni a társadalomból, magunk mögött hagyni a rohanó életet és a szmogot. Kiülni valahová a természet csendjébe.

Szerencsésebb sorsú* embereknek évente legalább egyszer ez az érzés szorosan kapcsolódik a hegyekhez. A hegyvidék a tengerszinttől távolodva, s az ég felé közeledve azt az élményt nyújtja, hogy nemcsak kilépünk a hétköznapi élettérből, hanem fölé emelkedünk. A hóhatár felett meg aztán tényleg ki lehet kapcsolódni és jóízűen lehet lazítani. A megfelelő környéken pedig, nem sokkal a hóhatár alatt, olyan vidék terül el a hegyek lábainál, mely felbecsülhetetlen kincset rejt magában: legelőket, boldog teheneket és nyerstejes sajtokat.

Amikor a sítúrázó a Francia Alpok felé veszi az irányt, a következő dolgokra számíthat: sok száz kilométernyi síelhető pályára, gyönyörű magashegyi kilátásra, a sebesség mámorára, és egy olyan életérzésre a pályákon kívül, melyet a legjobban a Kelly hősei c. filmben szereplő Csodabogár nevű úriember szavaival lehet leírni:

"Sajtot eszem, bort iszom, sugárzást gyűjtök."

Mai történetemben a "Hegyek" az Alpok, a környék Franciaország, a vidék pedig Savoya. Sok évnyi kihagyás után végre síelhettem, egy hétig kiszakadtam a magyar valóságból, nézelődtem 3000 méter felett, és persze sajtot zabáltam. Ezúton is köszönöm útitársaimnak, hogy türelmesen viselték sajtmániámat.

Szinte nincs olyan turistabusz, mely hazafelé jövet nem hordozna bűzölgő szuvenír sajtokat a csomagtérben. A franciaországi síutakon mindenkinek eszébe jut, hogy az alkalmat érdemes kihasználni jó francia sajtok kóstolgatására, hisz ami nálunk van, nem az igazi - még az import is amolyan "B-verzió". Utunkon mi sem tettünk másképp, sőt! Már érkezésünk másnapján rávetettük magunkat a helyi közért sajtpultjára, és egész héten elláttuk magunkat alaposan. Az ember hajlamos a "jómódú nyugaton" arra számítani, hogy az élelmiszerek ára legalább duplája a hazaiaknak, de a sajtoknál kellemes csalódás éri: egyáltalán nem drágák. Átlagosan 20€/kg ár abszolút elfogadható az "átlagos" sajtokért, pláne síterepen, ahová szerpentinen át szállít a teherautó. De még a különlegességeket se mérik aranyárban.

Az általunk választott síterep idén a Paradiski komplexum La Plagne nevű rendszere volt, melyet most képekkel és szavakkal próbálok a teljesség igénye nélkül bemutatni. Sport és gasztronómiai szempontból abszolút elégedettek vagyunk a helyszínnel, így lelkiismeretünkhöz híven bárkinek csak ajánlani tudjuk. Legalább egyszer egy életben érdemes célba venni!

Röviden a síterepről

La Plagne egy gyűjtőnév, mely kb. 11 sífalut és összesen több, mint 200 km síelhető, karbantartott pályát jelent. A kilátás a csúcsokról pazar, többek közt a Mont Blanc tündöklésének lehetünk tanúi, ha az időjárás kevés felhővel és sok napsütéssel kegyeskedik. Szerencsére 1600 méter magasság fölött stabilan tartható a hómennyiség, így hosszabb hóesés nélküli időszak után is nyugodtan lehet síelni. A legmagasabb, látogatható pont 3000 méter fölött van, a Bellecôte csúcs alatti gleccseren.

Térjünk a lényegre:

Sajtok, amiket a helyszínen befaltunk

Egy francia síterepen az érkezés utáni órákban ellenállhatatlan vágyat érezhetünk arra, hogy végre kiüssük magunkat büdös Camembert sajtokkal. Így érthető módon már az első bevásárlásnál asztalra került egy Le Rustique, mely egyébként a magyar boltokban is kapható. A változatosság híve vagyok, így a menühöz társítottam egy Reblochon sajtot is, mely hasonlóképp büdös és ellenállhatatlanul finom.

A Reblochon de Savoie egy eredetvédett (AOC), világhírű lágy/ félkemény sajt, belseje szobahőmérsékleten folyóssá válik. A téli hótakarónak és a helyi mikroklímának köszönhetően ásványokban gazdag legelőhöz jutnak és ízletes tejet adnak a tehenek ehhez a gyönyörű, rúzsos-nemespenészes hegyi sajthoz. Nevét a "második fejésről" kapta, mely azokra a régi időkra utal, amikor az adóbehajtók látogatása után a gazdák másodszor fejték a tehenet. Ennek köszönhetően jött létre egy páratlan kincs a francia sajtkultúrában, mivel az újrafejésnél zsírosabb, sűrűbb tej került felhasználásra. Készítése során óriási, kerek présformákkal teli tálcára fehér vásznat feszítenek, ebbe öntik az aludtejet, majd minden adagra kerek, fából készült "lemezt" helyeznek a préseléshez. Ezzel a fadarabbal, valamint egy zöld kazeines címkével kerül csomagolásra minden elkészült igazi Reblochon sajt. Kizárólag Rhônes-Alpes régióban készül már a XIII. század óta, 4-12 hetes érleléssel, 9-12 cm átmérőjű, 3 cm vastag gurigákban. Önmagában is mennyei csemege, savoyai cidert ajánlok hozzá!

A következő kuriózum a Tomme de Savoie. Szintén helybéli, hegyvidéki sajt. Ahány ház, annyi szokás, avagy készítőnként változatos lehet ízvilága: lehet enyhe, tejes ízű, de mogyorós, sós lecsengésű is. Kemény, barnás kérgén fehér penészes foltok láthatók, belül pedig a félkemény és a lágy közé tudnám sorolni tésztáját. Főzéshez, sütéshez remek kiegészítő, a savoyai gyümölcsös borok közül bármelyiket ihatjuk rá.

Végre találkozhattam egy igazi, 2014 nyarán készített Beaufort sajttal, mely a környéken értelemszerűen a legmagasabb rangú félkemény. Történetét már korábban leírtam, igaz akkor a piacon vett sajtomnak köze se volt ahhoz, amit fent a hegyekben kóstolhattam.

A Meule de Savoie a svájci Gruyére sajt savoyai megfelelője, tehát a listán az egyetlen "AOC nélküli" termék. Egyszerű félkemény sajt, a helyi adottságoknak megfelelően a többi sajthoz hasonlóan eszméletlen jóízű. Tésztákra reszeléknek való (többek közt), sajttálakon gyümölcsökkel együtt kínálható, és elengedhetetlen mellé egy üveg burgundi vörösbor.

Balról jobbra: Beaufort és Meulle de Savoie

A következő büdöske szintén helyi nevezetesség: a Mont d'Or a francia-svájci határvidék tipikus penészes lágysajtja. Henger alakú fadobozban lehet megvenni (pontosabban: lucfenyő anyagú dobozban). Kár lenne ezért a szép dobozkáért, így szétbontása nem ajánlott - inkább kanállal vagy késsel szedegessük belőle a sajtot. Sütőben pár percig olvasztva úgy is fogyasztatjuk, mintha Fondue lenne!

A következő áldozat Franche-Comté régió egyik büszkesége, a Morbier. Szeletelt formában mutatja meg egyediségét: a sajttömb közepén vízszintesen egy hamuréteg terül el. Manapság ez csak az eredeti színezet kedvéért kerül bele; régebben ezzel fedték a reggeli fejés termékét, majd a nap végén rákerült az esti fejésé. Kellemesen lágy, gyengéd ízzel kényeztet, mely idővel édesebbé és erősebbé válik.

Szívem szerint még több sajtot legeltem volna végig a helyszínen, de 7 nap alatt nemcsak megvenni, hanem megenni is kellett ezt a sok remekművet. A sítúrának kötelező része - főleg Franciaországban - a helyi sajtos kulináris élvezetek kipróbálása (Raclette és Fondue!), melyről a hazahozott szuvenírekkel együtt a következő részben lehet majd olvasni.

Még több képért KATTINTÁS a galériára!

A felsorolt sajtok értékelése nem is lehet más, mint 10/10!

* Fogalmazásomat ne vegyék kérkedésnek; rendkívül hálás vagyok a sorsnak, hogy ez az utazás összejött.