Az előző részben összefoglaltuk, milyen jó érzés a hegyekbe menni, síelni és sajtot enni, valamint rövid áttekintést adtam az elfogyasztott sajtokról.

Miután végig síeltünk 6 napot és röhögőgörcsök közepette lecsúsztunk La Plagne Colorado szánkópályáján kézifékes, de legalább irányíthatatlan popsi-tepsikkel, egy helyi éttermet vettünk célba, hogy kiadós vacsorával koronázzuk meg kirándulásunkat.

Fejedelmi Fondue és Raclette vacsora

Két helyen is azzal fogadtak minket, hogy "minden asztal foglalt, sorry". Ugye a fene se gondolná, hogy péntek este egy több ezer vendéget befogadó apartmanvárosban asztalt kellett volna foglalni (irónia), ezért egy kicsit meg kellett dolgoznunk a vacsoránként egy utolsó nagy sétával. Szerencsére egy kellemes kis étteremben pont volt annyi szabad hely, ahányan voltunk, a tulajdonos pedig széles mosollyal, szívélyesen fogadott minket.

Már előre tudtuk, mit akarunk: a társaság egyik fele Fondue-t, a másik Raclette-et kért, kísérőként a ház borával. Utóbbit azonnal kihozták, melyet kortyolgatva azon tűnődtünk, vajon elegendő mennyiségű elemózsiát kapunk-e vagy csak egy jelképes, bemutató jellegű tálalást, étvágyat ki nem elégítő mennyiségben.

Nos, amellett hogy kedvesek és segítőkészek voltak, valamint szakszerűen szolgálták fel mindkét fogást, vendéglátóink cseppet sem spóroltak a készletekkel, és szinte már túlzott mennyiségű adagot tettek le az asztalra. Na, mutasd meg, magyar turista, hogy tudsz enni!

Először a Raclette sajt került az asztalra, már felhelyezve az elektromos hevítő készségre. Kaptunk hozzá egy tál felvágottat, salátát, valamint másfél kiló per fő krumplit, héjában főzve. Energiaellátás ezzel a Felvonulási térig megoldva (ugyebár másnap indultunk haza busszal).

A Raclette lényege, hogy egy félbe vágott sajttömböt a vágás mentén hevítünk. A fűtőtest egy sínen mozgatva közelebb vagy távolabb kerülhet a sajttól, így lehet szabályozni az olvasztás vagy melegítés mértékét. Olvasztás közben percenként érdemes egy késsel felhúzogatni az olvadó sajtot, hogy ne folyjon le - ha ez mégis megtörténik, alul egy kistányér fogadja, így a terítő szárazon megússza az estét. Amikor elegendő olvadt sajtot vélünk felfedezni, a fűtőtestet távolabb húzva, egy erős, határozott késvonással lehúzzuk a tányérunkra. Mielőtt visszatolnánk a fűtést, a sajttömb széléről a kiálló kéreg részeket levágjuk és a vágott felületre helyezzük, hogy beleolvadjon a következő körbe. A tányéron az olvadt sajtot a felkínált melléklettel összefogva mohón a szánkba vehetjük, finom borral öblítjük. A környező völgyekben termelt krumpli önmagában nem egy nagyszerű eresztés, de a Raclette sajt értelmet, sőt nemes célt ad a létezésének!

A Fondue-höz sorban a következő kellékek kerültek asztalra: fejenként egy hosszúkás Fondue-villa (nagyon hegyes végű, kényelmes fa markolatú), kicsi gázérő az asztalra, egy kosár felkockázott Baguette, valamint felvágottak és saláta. A Fondue-t a konyhán előfőzik, csak erre alkalmas sajtreszelék és bármilyen fehér Cuvée kell hozzá. A gázlángra helyezve folyamatosan melegen, folyósan tarthatjuk, a hevítés mértékét közbe szabályozhatjuk. A Fondue-villákra tűzött bagettét és egyéb csemegét a sajtfőzetbe mártogatjuk, míg az majdnem teljesen elfogy. Ekkor megérkezik az ügyes kezű szakácsné, aki belevágja az összes megmaradt bagettet és 2 tojást, mindezt összehabarva készül egy sajtos rántotta, valamint szakszerűen kiürül a szép, zománcozott edény.

Társaságunk Fondue csapata degeszre éve magát elfogyasztotta az adagját, a Raclette-esek pedig nagy küzdelem után fájó szívvel hagytak az asztalon még kb 3 cm magasságú szeletet a készségen, meg néhány szem krumplit a tányéron. Szánjuk-bánjuk, ennél több nem fért be!

Összességében ez nem volt drága mulatság- helyi viszonylatban. Ami az anyagiakat illeti, szerintünk vendéglátóink túl szerények voltak, mert a számlán se az ivóvíz, se a kiszolgálás, se a teríték nem lett felszámolva. Pedig egy síterepen igazán nem nagy bűn mindenért lehúzni a turistákat. A Raclette fejenként 20€, a Fondue fejenként 18€. Nem centre pontos összeget mondok, de talán ebből is érezhető, hogy minőségi ételért, remek hangulatért és nagyon jószívű kiszolgálásért, valamint önmagunk degeszre evésért, évente egyszer ennyit megéri kiadni.

Sajtok, amiket a hazahoztunk

Egy sítúra utolsó állomása a hagyományok szerint a legközelebbi bevásárlónegyed, ahol az otthonra szánt élelmiszert lehet megvásárolni. Rendszerint italok, dijoni mustár, helyi felvágottak és sajtok iránt van a legnagyobb kereslet.

Jómagam egy üveg Mont Blanc sört, savoyai cidert, savoyai kolbászt és a következő sajtokat hoztam el: Abodance, Beaufort, Brie de Meux, Camembert de Normandie, Comté, Morbier és Petit Reblochon. Itthon pár szerencsés rokon és ismerős megízlelhette őket, és köszönik szépen, ízlett nekik mindegyik. Kellemes meglepetés volt mindannyiunknak a téliszalámihoz hasonló savoyai érlelt kolbász, mely tökéletesen passzolt a sajtokhoz.

A felsoroltak közül két sajtról még nem esett szó.

Az Abodance sajtot 1990 óta védi az AOC védjegy. Több sajtmester is készíti Rhône-Alpes régióban, három féle, híresen jó minőségű tejet adó tehén tejéből: ezek a Montbéliardes, a Tarines és az Abodance. Utóbbi név egyébként a származási hely, Abodance község neve is, melyről a sajt lett elnevezve. A Beauforthoz hasonlóan karakteres, hegyvidéki kemény sajt. Erős illatú, íze pedig évszaktól és készítőtől függően változó erősségű. Száraz fehér borok illenek hozzá.

A Beaufort-ot már La Plagne-i tartózkodásom idején is kóstoltam, ugyanilyet (2014-es nyárit) hoztam haza. Korábban már írtam róla tudnivalókat.

A Brie és a Camembert közti különbségeknek külön bejegyzést szenteltem. Kihasználva fraciaországi utazásomat, mindkettőből eredeti, AOC minősített példányt hoztam magammal. Ízük és szaguk félelmetesen felülmúl minden, ugyanilyen néven terjesztett, de nem minősített sajtot. Hűtőből kivéve szinte azonnal olvadni kezdenek, szaguk kemény támadást mér mindazok szaglószerveire, akik nem szoktak még hozzájuk. Direkt nem a "standard" Camembert-nek számító Le Rustique-et vettem, mely amúgy méltán népszerű termék. A Graindorge műhely kézműves Camembert-e egyenesen Normandiából érkezett, tízes skálán 11-esre tudnám értékelni. Az Andre Collet-féle Brie de Meux pedig a nemespenészes lágysajtok etalonja, legalábbis szerintem, eddigi kóstolásaim alapján.

A másik "újdonság" a francia sajtkalandomban a Comté. A világ sajtosabb felének nyilván nem az, sőt, Franciaország egyik leghíresebb, Gruyére-jellegű sajtja. Mindössze ~530 liter friss tej kell egy 35 kg tömegű tömbhöz, így ez is a francia óriások közé tartozik. Rhône-Alpes és Franche-Comté régiókban készül, ízére szintén jellemző a több készítő adta változatosság. Krémes textúrája és gyümölcsös utóérzete tökéletesen párosul a helyi borokkal, pl. Chardonnay-val.

A Morbier és a Reblochon már bemutatkozott az előző részben. Muszáj volt ezekből is hazahoznom egy-egy példányt.

Örülök, hogy a síelés mellett egy ilyen remek gasztronómiai utazásban is részesültem. Jó szokásomat más úticélok esetében is tartani fogom: bárhová megyek, ott a helyi sajtokat megnézem, megszagolom, megeszem és írok róla. Hátha érdekel még valakit.

Minden kép a sajtszállítmányról a galériában kattintás után!