Ti is szoktatok megszállottjai lenni valaminek? Biztos vagyok benne, hogy senkit nem ér meglepetés az olvasók közül, ha azt mondom, hogy mi, a Sajtológia szerkesztői megszállott sajtimádók vagyunk. De ezzel messze nem vagyunk egyedül :) Ezért is gondoltuk úgy, hogy megosztjuk veletek az élményeinket és arra szeretnék bátorítani mindenkit, hogy írjatok nekünk, kommenteljétek a cikkeket és meséljétek el ti is, hogyha valamilyen érdekes sajtot volt alkalmatok kipróbálni. Na de vágjunk bele!

Első posztomban egy kanadai kézműves sajtcsodáról írok, amit nemrég volt szerencsém kóstolni és azóta bosszant, hogy nem rendeltem belőle egyenesen egy ládányit. Ez a sajt a Grey Owl azaz Szürke Bagoly nevet viseli és Québecben, a Fromagerie Le Détour in Notre-Dame-du-Lac manufaktúra gyártja, ami gyakorlatilag egy házaspárból áll, Ginette Bégin és férje Mario Quirion.

                                         Ginette és Mario, díjnyertes sajtjaikkal

Viszonylag új termékről beszélünk, 2007 - 2008 óta van jelen a kanadai/amerikai piacon, nevét egy kanadai környezetvédőről Archie Belaney-ről kapta, akit ugyancsak Szürke Bagolynak becéztek, de van még egy csavar az egészben, mint ahogy azt a sajtoknál már megszokhattuk. Ugyanis a sajtot hamuba forgatják, onnan az acélos szürke külső réteg.

Svájci Saanen kecskék pasztörizált tejéből készül, amelyek boldogan legelésznek a tejüzem közelében. Esztétikailag maximális pontszámot érdemel, ugyanis a hófehér kecsketej és az acélszürke hamu olyan szép együtt, hogy egy sajt-szépségversenyen simán vinné az első díjat. De miért hamu? Természetesen nem csupán azért, hogy mi gyönyörködhessünk benne, ugyanis a hamunak konzerváló szerepe van, védi a puha belsőt a rovaroktól és segít a sajt kéregképződésében is. Természetesen hasmenés esetén is jót tesz, emlékezzünk csak vissza, mennyi széntablettát megetettek velünk gyerekkorunkban :D

Tudom, térjek már rá az ízére! Nos, erre is azt kell mondanom, hogy tökéletes a kontraszt, ugyanis a kecsketejnek van egy kis citromos – savas ízvilága, a hamu pedig lúgos, így tökéletesen ellensúlyozza az előbbit.  Hiányzik belőle a kecskesajtokra annyira jellemző darabos íz, viszont ott bújkál az utóízében, de hagyja érvényesülni az enyhén borsos, fűszeres ízt. A kéreg alatt nagyon puha, szinte kenősajt állagú és az a rész telitorokból üvölti, hogy : “Héééé, érzeeed? Én igazi kecskesajt vagyok!”, de a közepe szolidabb, szinte camembert keménységű,  ám tökéletesen kenhető, pl. pirított rozskenyérre vagy baguettere, egy érett, húsos körte kíséretében. Ha alkalmatok van rá kipróbálni, egy percig se habozzatok!

Nálam a Szürke Bagoly 10/10!