Blog a legnemesebb tejtermékekről

Svájci sajtszámlát nyitanék, kisasszony!

2015. május 11. - Gálfalvi G. Zsolt

Képzeljük el a következő helyzetet:  A reptiliánusok úgy döntenek, hogy több pénzt nem pumpálnak az Index.hu-ba, de ugye enni köll, meg kell a pénz a 3 az 1-ben kávéra az éjszakázásokhoz, ezért a főszerk elmegy a bankba kölcsönt felvenni, de mivel nincs ingóság amivel garantáljon, ezért letétbe helyez egy vaskos dossziét, amiben még meg nem jelent tényfeltáró írások vannak arról, hogy hova tűnnek el a közpénzek vagy hogy kapcsolatban áll-e Putyin a Pataky Attilát látogató földönkívüliekkel.  Láss csodát, azonnal megkapják a kölcsönt, majd visszafizetik böcsületes újságírói munkával. Bank visszakapja a pénzt, az Index.hu publikálja a sztorikat és besöprik érte a Pulitzert, a reptiliánusok ismét befektetnek és mindenki boldog.

sa.jpg

Hogy mennyire fikció? Nem teljesen! Mármint Olaszországban van egy bank, amely kívülről úgy néz ki, mint a többi pénzintézet, csak a széfekben másfajta arany fénylik, ugyanis ott óriási guriga Parmigiano (parmezán) sajtok érnek. 2010 környékén nem kevesebb, mint félmillió sajt volt itt tárolva, összértékük hozzávetőlegesen 190 millió euró volt.  A Credem (Credito Emiliano) bank az első, aki “sajtért pénzt” típusú kölcsönöket ad a termelőknek 1953 óta, habár nem újkeletű a dolog, hiszen a Mediciek korában már létezett hasonló praktika, de a Reneszánsz után feledésbe merült.

parmi.jpg

A képlet egyszerű :  A Parmigiano – Reggiano sajtot 40 - 80 kg-os gurigákban gyártják és két évre van szüksége ahhoz, hogy megérjen. Ugyanakkor rengeteg a termelési költség : takarmány a teheneknek,  dolgozói bérek, karbantartási költségek. Ezért nagyon sok termelőnek nehéz áthidalni azt a peridódust, amikor már gyakorlatilag elkezdhetik árulni a terméküket és kölcsönre szorulnak. Mivel egyéb fedezetük nincs, mint a félkész termék  (aminek  5 dollár / kg árat számít a bank), bevihetik a bankba és megkaphatják a becsült értékesítési ár 80 százalékát, amire a bank 3 – 5% kamatot számol, 2 éves lejárati időre. Hogyha stabilizálódott a termelő anyagi helyzete, akkor visszavásárolhatja a terméket és még mindig tud 10-17% profitot termelni magának. Hogyha nem képes visszafizetni a kölcsönt, akkor a bank eladja a terméket és 20% profitot szerez.  A bank is jól jár, a gazdának is jól jött a segítség.

parmigiano.jpg

Ez az eljárás nem csupán gyors anyagi kölcsönhöz juttatja a termelőket, hanem tehermentesíti is őket valamennyire az üzemeltetési költségek alól, mivel ezeket a sajtokat bizonyos hőmérsékleten kell tárolni, folyamatosan forgatni és fémkalapácsokkal kell ellenőrizni puhaságukat.  Egy év után sajtmesterek kóstolják meg az érő gurigákat és ha megfelel az elvárásoknak, akkor ráégetik a jellegzetes Parmigiano – Reggiano billogot, ami jelentősen megnöveli az értékét, ám ha elbukik a kóstolón, akkor a “szégyenteljes” formaggi italiani megnevezést kapja.

parm.jpg

Ez a rendszer újabban ismét népszerű lett az Emilia-Romagna környéki termelők körében (az egyetlen régió, amely Parmigianoként cimkézheti a sajtját), mivel 2008 – 2013 közti periódusban több mint száz termelő tette a lakatot örökre a farmokra. Ez a világ Parmiggiano termelőinek majdnem 20 százaléka.  A megmaradt kb. 400 termelő azóta több mint 430.000 guriga sajtot halmozott fel a Credemnél, 2013-ban az értéküket 250 millió euróra becsülték.

Az ember azt hinné, hogy ez egy biztonságos üzlet, de a valóság ennél színesebb, ugyanis 2009 óta háromszor rabolták ki a bankot, az egyik tolvajnak egy alagúton keresztül 570 sajttal sikerült olajra lépni.

A Parmigianoról majd egy másik posztban fogunk írni, addig érjétek be a fotókkal.

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr817448390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Jasper Roberts - Blog