Blog a legnemesebb tejtermékekről

Egy Sajtfanatikus kalandjai - I. rész

A sajtút kezdete: Wales

2016. június 12. - eszabolcs

Két és fél év pénzügyi meló után valami másra vágytam ezért nekiindultam Angliának, mint oly sokan mások. Első állomásom London volt, ahol próbáltam munkát találni. Mivel helyi tapasztalatom nem volt, a diplomám és magyarországi munkatapasztalatom nem érdekelte őket, ezért értelmes munkát nem tudtam találni, viszont meg kellett élnem valamiből. Úgy döntöttem - mivel London nem nyerte el a tetszésem - hogy kipróbálom a wwoof-ot, amiről már sokat hallottam még idehaza, az Útilapu önkéntes szervezeten keresztül. A wwoof lényege, hogy ha az ember beregisztrál az adott ország wwoof oldalára, ott hozzáfér számtalan biogazdaság adatlapjához és Angliában van bőven belőlük. Ha az embernek megtetszik egy hely, vagy gazdaság, vagy csak épp arra akar utazni, akkor ír ezeknek a farmoknak és megkérdezi van-e hely és munkalehetőség. Általában a minimum 1 hétig kell maradni, nagyon kevés hely fogad pár napra embereket. Ez azért van, mert értelemszerűen a munkákba bele kell jönni és meg kell szokni a helyet is. Napi 6 órát kell dolgozni, heti 5-6 napon keresztül, cserébe szállást és kosztot kap az ember. Ezeken a helyeken rengeteget lehet tanulni a biogazdálkodásról, az alternatív életmódokról, fenntarthatóságról, mellette pedig gyönyörű helyeken is járhat az ember. Szinte bárhol lehet találni befogadó wwoof farmokat, még a távoli szigeteken is.

És így jutunk el a legelső megállómhoz, ahol egy hetet akartam maradni, mégis 3 hét után alig tudtam tovább menni. Ekkor jöttek képbe a sajtok is, habár jelentkezéskor fogalmam sem volt még mi vár rám, csak annyit tudtam hogy a gazdaságot „különleges” völgynek hívták és hogy építkezési munkák lesznek, mert épp egy bio whisky főzdét csinálnak egy régi gazdasági épületből.

- Hozzá kell tennem a sztorihoz, hogy ezelőtt a farm előtt sose érdekeltek különösebben a sajtok. Persze untam, utáltam a trappistát, helyette  tömtem magamba a tömlős és egyéb kenhető fura mű sajtokat. Néhanapján találkoztam egy két jobb sajttal, de se elég pénzem, se igazán érdeklődésem nem volt irántuk. Londonban azért már kezdtem kapisgálni, hogy elég jó cheddar sajtokat (a cheddar olyasmi náluk, mint itthon a trappista) lehet megfizethető áron kapni a helyi közértekben is. Ekkor már kezdett valami bizseregni a számban, mert a napi diétám részévé váltak a különböző igazi érlelt sajtok. -

Szóval így tértem be a Glynhynod farmra, ahol a messze híres Teifi sajtokat készítik, de ez csak este esett le, amikor a szállásomra vezettek. A család egy eredetileg Hollandiából, a 80-as években kiköltözött közösségből alakult, akik együtt indították el a farmot, de mára csak egy család maradt. Ők voltak, akik megalapozták a nyerstejes érlelt sajtok reneszánszát Walesben. Mint sok máshol, a nagyüzemi tejipar Walesben is letarolta a kis kézműves sajtkészítőket és a Savage család nagyban hozzájárult ahhoz, hogy újra tudott éledni ez a csodálatos, kézműves (artisan) sajtkészítő mozgalom, és ebben nem kis szerepe volt  a kitartó munkájuknak és világszínvonalú sajtjaiknak. Nem véletlen hívják az öreg Johnt a walesi artizán sajtkészítés keresztapjának... Habár meg kell említeni, ugyan ő az arca a Teifi sajtüzletnek, de a feleségének Patrice-nak köszönhető, hogy az egész elindulhatott, ő volt az, aki a tudást magával hozva Hollandiából, messze földön híres sajtokat készített. Azóta már  „kinőtte” magát a sajtüzletük, hiszen heti 5 napon keresztül napi 1500 l tejet dolgoznak fel kb. 150 kg sajttá naponta. Többnyire érlelt Goudát és Caerphilly sajtokat készítenek, a fél kg-ostól tól, egészen a 12 kg-osig. Ezek mellett övék Anglia legtöbb aranyérmet nyert „büdös” rúzsflórás sajtja, a Celtic Promise és ennek a nagytesója a Saval, amit az öreg John egy jó üveg bor mellett álmodott meg az angol kézműves sajtok atyjával, James Aldriggel. Persze van ezek mellett még számtalan ízesített goudájuk, a köményestől a chilisig, sokféle. A legfiatalabb sajtjaikat is minimum 3 hónapig érlelik, ezek a kis fél kg-os gouda labdácskák, de a nagyobbakat, akár 2-3 évig (és tovább) is érlelhetik. Ottlétemkor találtak egy 5 éves borsos goudát, amit azt kell mondjam hogy már a sokkolóan finom #cheeseporn határait feszegette :-D, szabályosan letarolta az ízlelőbímbókat, órákig más ízt nem is éreztem a számban, extázisszerű élmény volt :-D

A lakhelyem a sajtüzem és érlelő felett volt, így a 3 hét alatt nem kevés sajtesszenciát is magamba lélegeztem… Maga a munka tényleg kemény volt. Állatokkal kellett foglalkozni, falat, padlót bontani, rengeteg törmeléket megmozgatni stb., mindenben segítettem amiben tudtam és nagyon elégedettek is voltak a lelkesedésemmel. Mellékes, de fontos szál, hogy ekkor jöttem rá: nem kell egész nap húst enni, amit addig körülbelül teljesen normálisnak tartottam. Náluk ez azt jelentette, hogy reggelire és ebédre a konyhában volt többfajta szuper biokenyér, SAJT, és kb. ennyi….:-) de ezt úgy kell elképzelni, hogy ott volt az asztal közepén MINDIG vagy 5-6 féle, érlelt, szuper érlelt, penészes, szagos, brutál jó sajt és ezekből készítettünk sajtos toastikat, aminek azóta is nagy fanatikusa vagyok. Egy jól elkészített sajtos melegszendvics teljes értékű energiaforrásként tud szolgálni a nagy mennyiségű zsír, fehérje és szénhidrátnak köszönhetően, mellette pedig mennyei íz élményeket tud nyújtani, és ezt tényleg komolyan mondom! de erről még írok egyszer részletesebben….

blogkep_4.jpg

A család borzasztó kedves, nyílt és befogadó volt. Elvittek vásárokba, várakhoz, gyönyörű tengerpartokra és közben megéltem a sajtfarm mindennapjait, beleláttam a sajtkészítésbe, az értékesítésbe és a legjobb az volt - ami egyébként nagyon fel is töltött engem - hogy láttam a sok boldog ember arcát, akik a sajtokat ették. Ahogy a tapasztalt sajtfanatikusok mondják: „there is no turning back after such a cheese”, ami azt jelenti, hogy aki ilyen sajtot kóstol és szereti a különleges ízeket, annak nincs visszaút... ezek után az ipari műsajtokat már nem szívesen fogja enni az ember. Elég hamar megfogalmazódott bennem, hogy az amit ők csinálnak az nem csak hogy  fenomenálisan jó, de környezetbarát is, mivel elég szigorú bio-öko életmód és szemlélet szerint élnek. Ráadásul jelentősen hozzá tesznek az emberek gasztro-kulturális élményeihez, és ami még jobban megfogott, az az, hogy PROFITÁBILIS is! Az ő kis gazdaságuk, a sajtüzemük eltart körülbelül 10 embert, minimum éves forgalmuk több 100 ezer font, és ők még nagyon kicsinek számítanak Angliában, de még Walesben is. Alapjába véve nyerstejes sajtkészítőkből sokkal kevesebb van, mivel nagyon nehéz nagy mennyiségű, tiszta, jó minőségű nyers tejet előállítani vagy vásárolni. Ugyanis nyers tejes sajtok készítése esetén extrém fontos a nagy biztonság (takarmányozás, fejés, tartási körülmények, higiénia állategészségügy). Ők jelenleg vásárolják a tejet, a saját állományuk fele húsmarha-legelő karbantartó, de ahogy hallottam idén elkezdték a ritka fekete walesi teheneiket fejni, persze csak kis mennyiségben.

A három eltöltött hét csodálatos volt, rengeteget tanultam és különleges emberekkel ismerkedtem meg, de akkor úgy éreztem mivel ez az első állomásom, tovább kell még mennem tanulni, tapasztalni. A Glynhynod farm után még végig wwoofoltam Wales-t, és pár hetet voltam Skóciában és a Shetland szigeteken is. És higgyétek el, amikor kajáról volt szó, mindig az ő sajtjuk járt a fejemben. Persze kaptam ajándékba valamennyit, de az elég gyorsan el is fogyott…

Ekkor jöttem rá, hogy ha nem tudok több ilyen sajtot szerezni, akkor nekem kell megcsinálnom idehaza és megosztanom másokkal …. mert ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia!

A sorozat következő része:

Úton Sajtmenyországba

#travelling #studying #university #organicagriculture #cheeselab #biokäse #boerenkaas és még sok sok minden!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr298799548

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Intimitás Gourmet · http://intimitasgourmet.blog.hu/ 2016.06.13. 11:46:41

Azt hittem már nem szabad nyerstejes sajtokat készíteni. Attól az 5 éves darabtól éhes lettem
Jasper Roberts - Blog