Blog a legnemesebb tejtermékekről

A jövőben magyar tejterméket fogyaszthatnak Chilében - Jó ez nekünk?

Tíz magyar üzem szállíthat tejet és tejterméket a dél-amerikai államba

2016. október 12. - body_andras

A Földművelésügyi Minisztérium (FM) sikeres egyeztetéseinek eredményeként tíz magyar tej- és tejtermékgyártó üzem regisztrációját fogadta el a chilei hatóság tegnap. A jóváhagyásnak köszönhetően az érintett hazai vállalatok megindíthatják első szállítmányaikat a dél-amerikai országba.

A tej- és tejtermékek – a sertéshús után – a második olyan termékkör, amelynek szállítására a magyar szakpolitikai tárgyalások eredményeként lehetőség nyílt. A jövőben a Friss Élelmiszer Kft., a Sole-Mizo Zrt., a Szarvasi Mozzarella Kft., a Tolle (Tolnatej Zrt.) és a Pannontej Zrt. üzemei exportálhatják termékeiket Chilébe.

Az FM a jövőben is mindent megtesz annak érdekében, hogy a magyar vállalkozások számára új piaci lehetőségeket teremtsen. Emellett a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) szakemberei tanácsadással segítik az előállítókat, forgalmazókat, hogy megfeleljenek az EU-n kívüli országok speciális elvárásainak. A szakpolitikai képviselők munkájukkal támogatják a hazai előállítók fejlődését, továbbá hozzájárulnak, hogy a kiváló minőségű magyar élelmiszerek jó híre ismertebbé váljon a külföldi vásárlók körében.

Forrás: FM Sajtóiroda

A hír szerint tehát a kb. 12650 km-re fekvő országba magyar vállalatok fognak tejet és tejterméket szállítani. Felmerülhet a kérdés, van-e ennek értelme? Jót fog ez tenni rövid, vagy hosszú távon a magyar gazdaságnak, főleg a magyar tejtermelőknek?

Kép: adventurewolrd.com.au/chile

Mindenképp dicséretes, ha egy ország termékei alkalmasak az exportra, és külföldi vásárló tőke is bekerül a vérkeringésbe. Viszont csöppet elgondolkodtató, ha régiókon átívelő szállítás és kereskedelem zajlik: a termelés helyétől távol élő fogyasztók elérése törvényszerűen a termék ökológiai lábnyomát növeli, ekkora távolságokban pedig ez a lábnyom lassan kráterré növekszik.

Miközben Magyarországon átlagon aluli a sajt fogyasztás, rengeteg tej kerül felvásárlásra, emellett pedig sok külföldi terméket hoznak be a hazai fogyasztói igények kielégítésére. Nem lenne egyszerűbb először a saját igényeinkre hasznosítani természeti erőforrásainkat? A kérdés egyszerűnek hangzik,a válasz viszont nagyon komplex témakört feszeget.

A IV. Magyar Sajtmustrán a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács előadást tartott a közelmúltban végzett kutatásai alapján a hazai tejágazat helyzetéről. Erről még fogunk értekezni, nagy volumenű beszámolót fogunk közölni egy külön bejegyzésben.

Amire a fenti hír közlésével szeretném felhívni a figyelmet, az a környezettudatos gazdálkodás, mely mostanában erős hiányosságoktól szenved - mi több, ezen a téren sosem voltunk a helyzet magaslatán. Piacgazdaságban élünk, ahol ugyebár a termelt javak elosztását túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. Beszélhetnénk róla rengeteget, hogy ennek a rendszernek mennyi hasznát látja bőségesen fogyasztó társadalmunk, vagy akár némelyik sajtrajongó. Piaci érdekek érvényesülnek akkor, amikor a magyar földön kitermelt sajt átkel az óceánon, meg akkor is, ha (talán sikeresen) megnyílik a szabad kereskedelem Európa és Észak-Amerika között

"Ugyan, mit érdekel engem mindez", gondolhatná az egyszerű vásárló, aki minden nap ugyanabba a boltba jár élelmiszerért, és elégedetten költi fizetését, mert biztosan mindig megkapja, amire vágyik. Nem várhatjuk tőle, hogy gondoljon rövid- és hosszú távú következményeire az ilyen döntéseknek, melyeket kormányaink sikerként könyvelnek el. Változni fognak az árak, mind a felvásárolt nyerstej, mind a pasztőrözött fogyasztói tej vagy a nagyüzemben gyártott sajtok terén is, és ez a piaci szegmens minden szereplőjére hatni fog.

Nem vitatnám, hogy kell-e export a magyar sajtnak és tejterméknek, menjen akár nyugatra vagy keletre. Minden sajtnemzetnek sokat jelent, ha világhírű sajtjait népszerűsíthetik és mint eredeti terméket értékesíthetik külföldön, nem kis pénzért. Egy tudatos vásárló tudja, mit keressen, ha igazi francia Camembert, olasz Parmigiano Reggiano, angol Cheddar vagy holland Gouda sajtot akar tenni az asztalára - csak hogy a legismertebbeket említsem. Akit a pénztárcája tartósabb vastagsága jobban érdekel, beéri az olcsóbb utánzatokkal, akkor is, ha amúgy az is import termék. A sajtok exportja nemcsak az élelmiszert, hanem azok eszmei értékét, hírnevét és hagyományait, gasztronómiai szerepét terjeszti országok vagy akár kontinensek között.

Kérdés, hogy a beinduló magyar export ezt a célt szolgálja-e. Nem minősíteném a fent említett gyártókat, hisz hazai vállalkozások, komoly piacuk van, hozzák a tőlük várható színvonalat és nem mellesleg munkát, megélhetést adnak dolgozóiknak, ételt tesznek fogyasztóik hűtőszekrényébe. De ha már exportálunk, nem az igazi magyar sajtot, "nemzetünk büszkeségét" kellene népszerűsíteni? Van egyáltalán ilyen?

Kép: newjsag.hu

Visszatérve a virágzó magyar sajtkultúra szellemi és természeti erőforrásaitól a fogyasztókra: kevés tejet, tejterméket és főleg kevés sajtot fogyasztanak a magyarok; sokkal többet kéne. Hogy kielégítheti-e a szükséges bevitelt az összes, Magyarországon tejet adó fejős jószág, nem tudom megmondani (de máskor még kísérletet tehetek rá), viszont amíg nem éltünk fel minden erőforrást - ha kell egyáltalán - én nem vinnék magyar sajtot külföldre, főleg nem ilyen messzire. Nem nyilatkozhatok a chilei nép nevében, de kíváncsi lennék, rászorulnak-e...

Kisebb régiókon belül van logikája az olyan termékek forgalmának, mint a sajt. Lehet, hogy egy Csongrád megyei lakos tökéletesen meg van elégedve a helyi termelői sajttal és ezzel fedezi a napi fehérje és kalcium bevitelét. De miért tagadnánk meg tőle, hogy viszonylag kedvező áron megkóstoljon hegyvidéki, pl szlovák, osztrák vagy erdélyi sajtokat? Aztán ha szereti a pénzét különleges élményekbe fektetni, melyet a közeli termelők nem adhatnak meg neki (a termelő táj jellegzetességei híján), akkor vehet egy adag spanyol Manchego sajtot is. Na de mi van akkor, ha elé raknak egy német gyártmányú, kevésbé érett, olcsó csemege sajtot? ... Aminek se neve, se illata nincs és az ízéről se mondanánk, hogy "na, echte Deutsche minőség". Persze ez a kérdés nem kell izgassa csongrádi barátunkat, de azon se lepődnék meg, ha utóbbi kérdésre valami elégedetlenségre utaló választ adna.

Miután nekiestem egy kicsit a hét tejipari hírének, lássuk, mit gondolnak Tisztelt Olvasóink a "kiváló minőségű magyar élelmiszerek külföldi népszerűsítéséről"!

Az idézet alatti írás reakciómat, magánvéleményemet és a bennem felmerülő vitaindító kérdéseket foglalja össze, nem a közleményt kiadó FM álláspontját tükrözik.

A bejegyzés trackback címe:

https://sajtologia.blog.hu/api/trackback/id/tr4111799431

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KennyOMG · http://etkt.blog.hu 2016.10.12. 23:43:37

Most 15 eve: www.origo.hu/itthon/20010116cseresznyet.html

Egyebkent Chileben nagy sajtkultura van (sacc/kb spanyol szintu), ugyhogy nem tudom mivel tudnak, akarnak betorni. 12k km-t utaztatott trappistaval?

torró 2016.10.13. 06:36:54

Jó e ez nekünk? Ez vicc? Nem ért hozzá mi? Akkor miért ír posztot? Nincs több kérdésem.

2016.10.13. 07:45:47

Itthon kib.dárga minden, amit a termelésben kicsit sem hatékony, pénzeltüntetésben viszont vezető magyar mezőgazdaság állít elő, ezért vannak tele a boltok külföldi termékekkel.
Erre kiderül, hogy a világ másik felére megéri elszállítani a holmit? Vagy ez is csak valami pénzlenyúlás lesz, mert baromira nem látom a logikát.
(Az is érdekes, hogy a politikusok is hisztiznek amiatt, hogy itthonra külföldit hordanak, erre ők meg más országokra tukmálják a hazait.)

Altmagyar 2016.10.13. 07:48:37

Kimaradt a választható lehetőségek közül. "Ezt a pénzt egyszerűbb lenne azért adni a tejtermelőknek, hogy ne termeljenek tejet. Az egész semmi másról nem szól, mint az adófizetők megkárosításáról, akiken a végén leverik a cehet."

czjanos 2016.10.13. 07:57:38

Aludttej lesz, mire kiér. Cserébe majd kapunk Chiléből cseresznyét, A 'la Torgyán.

Jankove 2016.10.13. 08:47:20

@Ylim: Én sem értem már ezt az egészet. A gazdák azért sírnak, (jogosan) mert literenként max 60 forintért vásárlolják fel tőlül a sokszázalékos tejet, amiből még egy csomó más portéka (tejföl, stb) is készül. Mire kiér a boltok polcaira a tej, már csak 1,5, ill 2,8%-os, és 2-300 forint literje. Mi történt az úton? És a külföldi tej idetalicskázva miért kerül fele annyiba? És chílébe szállítva a magyar tej mennyi lesz majd? Nekem ez már egy kicsit homályos. Van az ismeretségi körömben tejtermelő gazda, sosem panaszkodnak csak csendben adogatják el a teheneiket, ill. mert a felvásárlási ár lényegében a termelés önköltségét is alig takarja be, nemhogy hasznot hozna. Hogyan fogunk exportálni, ha minden tejtermelő hasonlóképpen tesz?

body_andras 2016.10.14. 12:52:40

Olvasónk, Kimmel I. kérésére továbbítjuk hozzászólását:
"A chilei export lehetőségre 5 tejipari cég van felsorolva. Ismerem termékeiket, alkalmasak sajtjaik küldésre ebbe a nagyon távoli országba. Kérdés, hogy milyen sajtjaink állnák ki a próbát a trappistán kívül.
Idézem magamtól:
Nekünk, magyaroknak is vannak kitűnő sajtjaink, ilyenek az Anikó, a Lajta, a Pannónia, a márvány, a pálpusztai, vagy az Ilmiczi csemege és a juh- kecskesajtok. Mégsem vagyunk sajt-nagyhatalom, mint Franciaország, Hollandia vagy Svájc. Jelenleg azonban egyre többen foglalkoznak sajtkészítéssel hazánkban, és megvan a reményünk, hogy egyszer lesznek a világban elismert, sajátos, magyar jellegű sajtjaink.
Kínával is kereskedünk, bort is vesznek tőlünk, igaz nem az óceánon át.
Többször vettem chilei száraz vörösbort és jónak tartottam. Megtudtam azt is, hogy a chilei szőlőtermesztés önköltsége alacsony, mert kiváló az óceáni éghajlat és nincsenek gombabetegségek, peronos és lisztharmat, így nem, vagy alig permeteznek. Az Európába exportált bort még kiforrás előtt tartályokban hajón is szállítják és útközben forr ki, majd itt Európában palackozzák.
Miért ne lehetne odaúton a sajtokat érlelni megfelelő konténerekben a többhetes út alatt?
A piacgazdaság globális és tudomásul kell vennünk, ha az ár a szállítást is fedezi, akkor nincs akadálya a kereskedésnek távoli országokkal."
Jasper Roberts - Blog