Van egy régió Spanyolországban, mely nevében a sötét középkorbeli mór megszállás idejének emlékét őrzi. Madridtól délre terül el, arabul Al-Mansha (المنشا) a neve, melynek jelentése "száraz föld", utalva a kopár, száraz pusztaságra, ami ott van. A spanyolok azóta is La Mancha néven hívják e területet.

Két dologról híres La Mancha: Don Quijote szélmalmairól és a Manchego-ról. Utóbbi nemcsak a helybéli lakos népcsoport neve, hanem a régió híres sajtjáé.

Hogy evett-e Manchego-t Don Quijote kalandjai során, nem tudom. Azt már ki merem jelenteni, hogy nagyon régóta létezik ez a sajt, mert a hozzávaló tejet adó manchega juhok már Krisztus előtt is La Mancha földjén legeltek. A modern mezőgazdaság korában is gondoskodnak gazdáik arról, hogy megfelelő étrendjükkel ízletes, aromás tejet biztosítsanak, melynek szinte minden cseppjét sajtkészítésre használják.

Kép a gurigáról: iadorefood.com

3 kilós hengerekben készül, kizárólag a névadó régióban. Kérge nem vastag, viszont rugalmas, valamint enyhén viaszos bevonatú, sötét színű. Belseje kemény, de omlós, mégis könnyen vágható, reszelhető. A kemény juhsajtok közé soroljuk. 6-tól 18 hónapig változhat az érlelési idő, mely nagyban befolyásolja ízének összetettségét.

Kérgének parkettaszerű mintázata az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel függ össze: csak azok a Manchegok kaphatnak ilyet, melyeket a spanyol DOC (Demoninación de Origen) védelmet kiérdemlik. Eredetileg úgy alakult ki a minta, hogy a friss sajtokat eszpartófűből fonott kosárkákba helyezték, ma már ezt mintázott műanyag borítással is helyettesíthetik.

Nagyon ízletes sajt, nem hiába büszkék rá a spanyolok. Önmagában is kívánatos csemege, uzsonnázgatáshoz pedig minimum kenyérrel és Serrano sonkával fogyasztható. Nagyon könnyen felszívja a csersavat, tehát robusztus borokat, vagy akár sherryt is nyugodtan ihatunk mellé. Bármilyen sajtos főzésnél meghálálhatjuk szolgálatait, édes-diós ízt ad a fogásoknak.

A Manchego-hoz szokás szerint ajánlok egy tipikus fogást, mely belőle szokott készülni: Manchego Croquetas, avagy sajtos krokett, Serrano sonkával és sült paprikával. Ha nagyon eredeti spanyol kultúrát akarunk érezni a szánkban, akkor kereshetünk Padron paprikát, ezúttal én beérem a hazai választékkal.

A krokett, vagyis a Croquetas a spanyoloknál egy tipikus módja annak, hogy maradék húsokat, sajtokat vagy akármit feldolgozzanak tapas fogások készítéséhez.

A krokett készítése igényel egy kis előzetes munkát. A tésztához vajat olvasztunk, amit liszthez és tejhez keverünk, pár percig főzzük. Sűrű krémet kell ebből kapni, melyet csak sóval, borssal fűszerezünk. Kicsit hagyni kell hűlni, majd friss kenyérmorzsával, petrezselyemzölddel és persze reszelt Manchego-val összekeverhetjük A keveréket pár órás pihenőre küldjük a hűtőszekrénybe.

A krokett panírjához a szokásos hozzávalók: liszt, felvert tojás és prézli, amit én szezámmaggal szoktam még keverni. A tésztából gombócokat gyúrunk - lehet hengereket is, ha úgy jobban tetszik. A gombócokat ősi panírozó hagyományaink szerint végig küldjük a liszt - tojás - prézli soron, majd mehetnek a forró olajjal várakozó fritőzbe.

Tálalásnál illik igazi spanyol mellékletet teremteni, és azt lehetőség szerint egyedi bohó ötletekkel feldobni. A Serrano sonka mellé Don Quijote szélmalomkerekét mintázó paprika szeleteket helyeztem el - melyeket 2-3 percig serpenyőben sütögettem olívaolajban, durva tengeri sóval. Erre az alapra kerülhetnek a sajtos krokett gombócok, végül pedig pár csepp áfonyaszósz édesítheti a fogást, főleg ha a paprika csípősebb fajta. Jó étvágyat hozzá!

A Manchego derekasan helytáll a mediterrán kemény sajtok mezőnyében. Értékelésem: 8/10.