A héten a szerkesztőség három tagja látogatást tett az egyre felkapottabb Király utcai Paneer nevű helyen. Két indokból mentünk oda: rég nem találkoztunk egymással élőben, valamint kíváncsiak voltunk arra a vendéglátó egységre, mely a pletykák szerint tiszteli a sajtokat. És ha már pont ott tartottunk csapatépítő brainstormingot, vettük a fáradságot és mindhárman sandán körülnéztünk, megfigyelve a helyzetet, miszerint valóban méltó-e jó hírnevére a hely.
B.A.: Még aznap reggel rákattintottam a Városban blog beszámolójára, kíváncsiságból. Tömören úgy lehetne összefoglalni posztjukat, hogy Magyarország kegyetlenül elbánt gasztronómiájának egyik méltatlanul lenézett gyermekével, de szerencsére a Paneer stábja időben közbe lépett és próbálja megmenteni szegény, szerencsétlen rántott sajtot. Lássuk, igazuk van-e!
Első benyomás
S.B.: A hely első blikkre egyszerű gyorsétteremre emlékeztet, semmi különös, nem lóg ki a mostani “divatos” helyek közül. A kiszolgálás gyors volt, pontos és ami számomra fontos, hogy kedvesek voltak.
B.A.: Tulajdonképpen semmi kifogásolhatót nem láttam a Paneerban sem első ránézésre, sem tíz perc ottlét után. Na jó, a hely kicsi, de ez talán nem is olyan szörnyű dolog. Képzeljük el, milyen lenne egy átlagos Meki méretében, tele vihogó tinédzserekkel, túlzsúfolt asztalokkal, és a sok embert ellátó konyhai kapacitásból adódó, nem kívánt mámorító hatást kiváltó olajos gőzzel. Na ne, egy sajtos hely nekem így pont jó, szolidan és tisztességesen nyújtja azt a kényelmet, amit elvárhatunk majszolás közben.
Személyes indíttatásaimat félre téve ismertetném meglátásaimat, melyek az első harapás előtt gyűltek össze fejemben. Kissé fura, hogy fölfele kell nézni, ha a menüt akarjuk tanulmányozni, miközben sorban állunk. De még mindig jobb, mintha 8-as betűmérettel lenne elénk téve a pultra, hogy garantáltan ne tudjuk kibogozni a kínálatot, valamint azt se szeretném ha a szakácsok és felszolgálók háta mögé kellene sasolni. Tehát van rosszabb is Budapesten annál, hogy a fejünket napozó gémek módjára kell tartanunk, és lássuk be, ezen a helyen nem lehetne jobb megoldást kitalálni.
Ami még tetszik, az a személyzet attitűdje. Nem tojják le, hogy ott vagyunk, de nem is tolakodóak. Gondoljunk csak bele, mennyire elmegy az étvágyunk, ha a standard pesti gyrososnál Mancika tüntetően hátat fordít, s legalább ennyire bosszantó, ha még nem tudod mit ennél, de már a képünkbe üvölt Gézuka, hogy "Segíthetek?!". Szóval le a kalappal, a kiszolgálás az arany középutat találta meg, mely minden fővárosi étkezdének példaértékű lehet.
Egy kis okoskodás a "paneerról"
M.V.: Az ember azt hinné, a vendéglátóipari egység elnevezése a panír menősített változata volna, s így a rántott sajtból kapta volna a nevét a hely. És lám, nemcsak!
A perzsa eredetű és egyebek mellett az urduban is használt(?) szó jelentése pusztán annyi, hogy sajt. A magyar panír szó pedig a francia paner (rántani) német közvetítéssel átvett, illetve szabályosan létrehozott alakja. Hogy magától jött-e át, vagy tudatos folyamat eredménye volt, az most másodlagos.
S.B.: Én azt gondoltam a hely neve alapján, hogy végre a paneer, mint sajt bekerül a hazai sajtköztudatba. Mondjuk nem ismeretlen mint fogalom, de ezek szerint messze még az áttörés. Nos, a paneer mint sajt, egy egyszerű de nagyszerű sajt - mondjuk az indiai vegetáriánus konyha fontos eleme - itt sajnos nem található, még felfedezésre vár. A paneer kifejezés/név ebben az esetben gondolom a sajtok panírozására utal, amit saját recept alapján készítenek. Érdemes lenne megfontolni a paneer sajt használatát, sok új lehetőség nyílna meg a kínálatot tekintve! ;)
Röviden a Paneer kínálatáról
B.A.: Mivel mindannyian fárasztó munkanap után támolyogtunk be az étkezdébe, nem hoztunk fotós felszerelést, így a házigazdák nagylelkű engedélyével vállalkozásuk hivatalos képeivel szemléltetjük, mi vár a Tisztelt Olvasókra, ha betévednek a Király utca eme kellemes szegletébe.
Igazi sajtburgerek, avagy a húspogácsát rántott sajt váltja fel, ami lehet pl. Trappista, Cheddar és Camembert.
Rántott sajtok, tészták, szendvicsek, desszertek: csak hogy érzékeljük, a Paneer nem a nagy magyar burger forradalmat lovagolja meg, hanem komolyan beállítja a sajtot a street food műhely középpontjába.
B.A.: A kínálat igényesen kidolgozott, egyszerű és mégis nagyszerű felhozatal. Nem állítja az átlagos fogyasztót abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy fingja sincs a sajtokról, ezért megkönnyíti dolgát olyan sajtok használatával, melyeket jó eséllyel mindenki ismer. Így gyakorlatilag nincs olyan étel, melytől elriadnánk, mindegyik vonzza az érdeklődést. Nyugodtan kísérleteznek szokatlan fogásokkal is, mégsem érzi a betévedt vendég idegennek őket. Kreatívan bánnak a sajttal; ízlésesen tálalják az ételt, pont ahogy a street food kategóriához illik.
Amit teszteltünk...
S.B.: Én egy Giant Grilled Cheese Sandwich megkóstolására vállalkoztam - igazából összefutottunk beszélgetni egy pár percre, és gondoltam ha már itt vagyunk és éhes vagyok, akkor rendelek valami egyszerűt. Szeretem a sajtos szendvicseket, de általában valami nem jót kapok, bármennyire is egyszerűnek tűnik a dolog. Ez a szendvics sajtkrémmel, aszalt paradicsommal és pesztóval készül, rajta a sajt - így kerül tálalásra. Nem akarom túlspilázni a dolgot: kaptam egy korrekt sajtos melegszendvicset és pont.
B.A.: Én ettem egy sima rántott sajtot sült krumplival. Gondolom a Local név arra utal, hogy a panír alatt hazai termék van, leginkább Trappista. Azért ezt az olcsó fogást választottam, mert a burgerek nyilvánvalóan rendkívüli figyelmet és törődést kapnak, én meg kíváncsi voltam, ugyanez jár-e egy alap fogásnak. Nem csalódtam!
Egyet kell értenem a Városban szerkesztőivel: a rántott sajt helyenként egészen borzalmas tud lenni, de itt nem az. Nem dobok hátast tőle, nem ömlengek "isteni" meg "eszméletlenül finom" jelzőkkel. Olyan ez a rántott sajt, aminek lennie kell! Ideális mérce: ami minőségben és ízben ez alá kerül, nem méltó a rántott sajt névre. Nem tocsog olajban, nem betonkemény a panírja, nem rágós gumi a sajtja, és nem folyik szerteszéjjel az első harapástól. Utólag is köszönöm szépen, jól esett.
Amire a szegény ember panaszkodhat, az az ár. Krumpli nélkül majdnem egy ezres, krumplival pedig több is annál. Csak épp a hasábburgonya nem egy világbajnok köret ezen a helyen, de kit érdekel, én a sajtért jöttem. Akik az árak miatt visszariadnak, azokat üdvözlöm a Király utcában - képzelhetik, egy ilyen kicsi helyet is mennyibe kerül bérelni, venni, fenntartani stb. ezen a környéken. És tudják mit, én a személyzet munkája láttán azt mondom, egy fillér se vész kárba abból, amit nekik adunk.
M.V.: Jómagam mint lelkes böjtölő inkább csak szórakoztattam szerkesztőtársaim nyelvészkedésemmel, miközben élveztem a hely menő, és fekvéséhez képest meglepően sok magyar látogatóban bővelkedő hely légkörét.
Összegzés
S.B.: Nekem, mint gyakorló vegának a rántott sajtos szendvics vagy burger - vagy nevezzük akárminek - abszolút nem újdonság, inkább az izgat, milyen a végeredmény. Nos, a melegszendvics meg az összbenyomás után azt gondolom, hogy visszajövök, hogy megkóstoljam a burgereket, azután lehet egy markánsabb véleményt megfogalmazni.
M.V.: Mint minden felkapott helyhez, emehhez is némi fenntartással közeledtem. Olyan kicsit ez az érzés, mint valami celebnek udvarolni. És mint minden celebnek, ennek is megvannak a saját kis bolondságai, röviden szólva: sajátosságai.
Ami feltűnt, az a rendelésfelvétel logisztikájának megoldása - kérnek egy nevet, és felpostitolják az azt tartalmazó papírt egy faliszekrényre. Ez talán kevesebb papírt fogyaszt a Thai Padban alkalmazott sorszámmószerhez képest. Csak éppen kevésbé hatékony is, ha fönt akarsz ülni. Márpedig kénytelenek voltunk fölmenni, miután lent tele volt sajtot fogyasztani lelkesen vágyó vendégekkel.
Ez - valamint bizonyára a sütéshez használt zsírnak betudható illat vagy szag (ízlés kérdése) egy olyan jele volt a helynek, amely nem mondható megkülönböztetőnek egy sima gyorsétkezdéhez képest.
B.A.: A magyar konyha fontos része a rántott sajt. A menzák és a boltban kapható "rántani való" sajtok, valamint némelyik balatonparti büfés és középkategóriás étterem arcátlan karaktergyilkosságot próbáltak elkövetni eme fogás ellen, és ez nem tett jót az amúgy is gyengélkedő magyar sajtkultúrának. Amit a Paneer stábja alkotott, az egy elismerésre méltó első lépés ahhoz, hogy a fiatal magyar fogyasztót és a Budapestre látogató turistát rávezessük a sajtos ételek szeretetéhez tartó útra. Mindezt úgy, hogy nem hivalkodik, nincs benne semmilyen nagy durranás: csak egy korrekt étkezde, aktív közösségi média szerepléssel, igényes tartalommal és vendégszerető dolgozókkal.
