Állítólag van egy hely Magyarországon, Vas megyében, Pálmajor mellett. Úgy hívják, Pálpuszta, a GeoView szerint "farmként" van nyilvántartva.
A híres Pálpusztai sajtnak ehhez a helyhez semmi köze, sőt, az általánosan elfogadott elmélet szerint nem létezik ilyen hely.
Kevés olyan sajt van a világon, amire azt mondhatjuk, hogy "na, ez aztán a magyar sajt!" Szakszerűbben fogalmazva olyan, ami a magyar sajtkultúrában gyökerezik. Van ám rengeteg tejtermék a polcokon, sokféle sajtot gyártanak Magyarországon, de többségük külföldi eredetű sajtok koppintása. Sem eredetiségben, sem minőségben nem jár élen a magyar sajtok tömeggyártása. Erre inkább a kisvállalkozók, avagy a "házi" sajtkészítők választékában kell példákat keresni.
Mint mondtam, kevés igazi magyar sajtunk van, és még kevesebb olyan, mely nagy hírnévre tehetne szert a nemzetközi sajtimádók köreiben. Ilyennek számít a méltán híres Pálpusztai.
Valószínűleg rengeteg olvasó próbálja pókerarccal leplezni a titkot, miszerint még soha életében nem evett ilyet, vagy netán még nem is hallott róla. Ilyen esetben nem kell megijedni, mert sajnos idehaza ritkán hallom azt, hogy valaki jó szívvel ajánlaná, híresztelné. Mivel eleve kiforratlan a magyar sajtkultúra, vagyis a nagyobb tömegeket nézve nincs túl nagy igény a különlegességekre, sem nyitottság az újdonságokra; így érthető módon első látásra képesek eltávolodni honfitáraink ettől a kis kockától. Vagy inkább szaglásra!
Akik nem szeretik a büdös sajtokat, azok jobban járnak, ha nem is próbálkoznak a Pálpusztai szagolgatásával, mert garantáltan nem fogják szeretni. Akik viszont hozzá vannak szokva a büdösség és a finom íz egyenes arányának elvéhez, biztosan hamar megkedvelik. Szagát egyébként az őt érlelő baktériumnak (Bevibacterium linens) köszönheti, mely többek közt az emberi bőrön is megtalálható, továbbá felelősségre vonható a kellemetlen testszagokért. Így nyilván elfogadható az a tényállás, hogy a Pálpusztai büdös lábszagra emlékeztet.
Na de hol készül ez a legendás sajt, ha nem Pálpusztán?
Budapesten. A nevét a gyár alapítójáról kapta: Heller Pál az 1890-es években nyitotta meg üzemét. A keresztneve mellé odaírta hogy "puszta"; gondolta, így jobban cseng majd. Azóta is rendszeresen kerülünk gyanútlanul abba a hibába, hogy keressük Pálpusztát.
Tehéntejből készült, sózott, oltós alvasztású rúzsflórával érő, lágy, zsíros sajt. Kívül keményebb, de könnyedén vágódik/omlik, belül viszont finom lágy sajttészta vár. Fogyasztás előtt pár órával mindenképp ki kell venni a hűtőből, ill. fedett helyen (pl. sajttartóban) szobahőmérsékletre engedni. Ez az eljárás persze evidens, főleg a rúzsflórával élő sajtoknál. Fanatikusok arra is hajlamosak, hogy 3-4 napig hagyják "még érni", mielőtt kibontják.
Én nemrég vesztettem el a Pálpusztai-szüzességemet, amikor (végre) találtam néhányat a Fehérvári úti piacon. Kicsi, 50 grammos kockákban árulják. Az arany középutat keresve éjjel vettem ki a hűtőből, és reggelire fogyasztottam el. Nagyon sós, de ez cseppet sem zavar. Vannak "elsózott" sajtok, és van ez a Pálpusztai - egyszerűen jól áll neki, főleg ha édes gyümölccsel együtt fogyasztjuk. Például egy kis sárgadinnyével.
Beismerem, ez tényleg nagyon jó sajt, magasan kiemelkedik a magyar sajtgyárak termékei közül. Cserszegi fűszeres, fehér félédes bort ajánlok hozzá. Aki inkább sörös, annak jó korcsolyázást kívánok, de csakis Pálpusztaival.
